Thank you! Levél az igazgatónőnek!

Kovács Koppány 2013-06-07
Thank you! Levél az igazgatónőnek!

Lehetne ez a bejegyzésem hivatalos levélforma is, lehetne akár csak egy szomorú cikk, vagy egy felháborodott szülő hangos jajjgatása.
De nem, ez valami egészen más lesz, azt hiszem…

Tisztelt igazgatónő!
Azt hiszem ismer engem annyira, nem szokásom bántani senkit ok nélkül. Főleg nem azt az intézményt ahová a lányom és barátaim gyermekei járnak. Tisztelem a Corvin Mátyás Alapiskolát, minden tanárát, pedagógusát, sőt még Önnel sem volt gondom a mai napig.

A mai napon elbocsátotta azonnali hatállyal, magyarul kirúgta a lányom napközis tanítóját, mindenki Bea nénijét. Tudja, nehezen, de megértem ha egy iskolában leépítés van és el kell bocsátani egy pedagógust. Legtöbbször a legrosszabbat, a képesítés nélkülit bocsájtják el. Nem tudom mennyire ismeri az alkalmazottjait, kedves igazgatónő, én mégis mesélek Önnek egy nőről.

Első látásra egy alacsony, vékonyka hölgy, aki szerényebb talán annál az átlagnál, akikkel én naponta találkozom. Már az első benyomás is pozitív, meleg hangú igazi édesanya típus. Aztán telnek a napok, hetek, hónapok és az évek. Minden nap találkozunk, Ő felügyel, tanul, gondoskodik minden délután a lányomról. Talán itt jön a csavar, mondhatná, ez minden napközis dolga. Igen, ez így van. Viszont a lányom, hetente új népdalt énekel esténként a fülembe, amit tőle tanult.  Mesét tanít, magyar, csallóközi népmesét a gyerekeknek, népdal és mesemondó versenyekre készítette fel diákjait, akik minden évben az országos döntőig jutottak.  Saját autójával vitte több száz kilométert hétvégeken a tehetséges diákokat, a saját pénzén fagyit kaptak tőle jutalmul a jó szereplésért. Senki nem kényszerítette, senki nem adta feladatul neki. Ezt hívják hivatástudatnak.
Családanya! Nem is akármilyen! Öt magyar gyermek édesanyja. Lehet Ön nem ismeri őket, mind művészi pályán van és mind büszke magyar. Igen, büszke magyarok, mert  ilyen alapokat hoztak otthonról.
Istenfélő, rendszeresen templomba járó ember.
Mutasson nekem nagyobb magyar, erkölcsösebb pedagógust a tantestületben! Ezért bíztam rá több szülővel a gyermekemet és ezért írtunk petíciót már tavaly is amikor szintén elakarta bocsátani. Mert mi a gyermekeinket ilyen kézbe adtuk. Nekünk ezek az értékek. Lehet Önnek ez semmit sem jelent, viszont most jön az új generáció. Nekünk fontosak ezek az értékek, ezek az emberek.
Tavaly még hallgatott a szavunkra, bíztam benne utánajár milyen munkaerőt akart kidobni az ablakon, de nem…

Szóval leépítés… Okés gondolhatnám, nem szólok bele, nem ismerem a gazdasági helyzetét az iskolának. Talán, mondom csak nagyon nehezen, de talán megérteném az elbocsátás tényét is, viszont a módszert, azt nem. Ma pénteken bejelentette a Bea tanítónéninknek, hogy hétfőn már nem kell jönnie…
Ezt egy magán cégnél sem engedik meg maguknak, ezt pofátlanságnak és hidegvérű kivégzésnek, nem utolsó sorban megaláztatásnak nevezik az én szótáramban. Hol az erkölcs, a tartás, az egymás iránti megbecsülés, amire tanítani szeretnénk a gyermekeinket?
Egy gyerek nem szeret iskolába járni, egy gyerek nem szeret tanulni. A mi gyerekeink szeretnek iskolába járni és szeretnek tanulni köszönhető ez a délelőttös Adél néninek és a mai nappal elbocsátott Bea néninek.
Még egyszer hangsúlyozom sem szakmailag sem emberileg, nem volt indokolt Méry Bea tanítónéni elbocsátása.
A mai este forródrótként hívtak a szülők, tőlem várva segítséget. Petíciót nem írunk, legalább is én nem kezdeményezem. Volt rá alkalma, hogy talán a legjobb napközis tanítójának normális szerződést adjon az év folyamán. Bea néni nem akar visszamenni az iskolába dolgozni, amit meg is értek, viszont független városi képviselőként a módszerei ellen felfogom emelni a hangomat, mivel úgy látom nem a helyes irányban mennek a dolgok a somorjai Corvin Mátyás Alapiskolában. Több szülővel egyetemben megszüntetünk minden anyagi és erkölcsi támogatást az iskola felé, mert ezek a módszerek nem szolgálják a somorjai fiatal magyar családok érdekeit.

UI: A lányom lefekvés előtt még azt mondta: ” A Bea néni azt mondta minden rosszban van valami kis jó. De Apa, ebben én nem látok semmi jót!”
Hát az a baj, hogy én sem!

Kovács Koppány,
független képviselő, szülő

Hozzászólások

hozzászólás