Somorjai kincsmonda I. rész

Mathédesz Lajos 2016-10-16
Somorjai kincsmonda I. rész

Csiba Lajos 1901. július 27-én született Tejfalun. A polgári iskolát Somorján, a Mezőgazdasági Akadémiát Magyaróvárott végezte. Madártani megfigyeléseit és a madarak preparálását tanítómesterétől Kunszt Károly (1859-1939) somorjai ornitológusól tanulta meg. Negyvenöt éven keresztül madártani megfigyeléseket végzett Tejfalu majd Tejfalusziget, Dunakiliti és Rajka környékén. Tudományosan feldolgozta Felső-Csallóköz és Felső-Szigetköz egész madárvilágának tojásait és fészkelési adatait. Gyűjteményében 141 madárfaj és 2600 tojás volt. Ornitológiai feljegyzéseit és gazdag madártojás-gyűjteményét a Budapesti Madártani Intézetnek adományozta.

A második vilgháború után nem várta meg míg kézhez kapta az úgynevezett fehér lapot, hanem nekivágott a Nagy-Dunának és Tejfaluszigeten telepedet meg. 1966. augusztus 2-án bekövetkezett haláláig itt élt. Végső nyughelye Dunakilitin található.

Csiba Lajos feldolgozta Felső-Csallóköz és Felső-Szigetköz hiedelemvilágát, babonáit, állattartással kapcsolatos szokásokat, meséket és mondákat, amelyek számunkra kéziratban őrzödtek meg. Részben feldolgozta Tejfalu és a Tejfalui Közbirtokosság történetét is.

Gyűjtései során több kincsmondát is lejegyzet, amelyek közül több Somorjához is kapcsolódik. A pomléi kincsmonda lejegyzésénél Hajdú Erzsébet nevét jegyezte fel forrásként. A kincsmondát a következképpen ismertette:

“Régente Pomléban volt egy olyan domb, mely csak minden év karácsony éjjelén tűnt elő. Midőn 12 órakor az éjféli mise alatt a pap a somorjai templomban kitette a szentséget, megnyílt a barlangnak a szája és kívülről is látni lehetett, hogy az kincsekkel van tele. Megtudta ezt egy szegény asszony s egy alkalommal hozott is fel a kincsekből. A következő év karácsony estéjén elvitte magával a kisleányát is. Midőn lement a mélybe a kincsért, a leányka is vele tartott. Az asszony egy zsákot színültig megtöltött a drága holmival és szerencsésen fel is cipelte, midőn észrevette, hogy kisleánya meg lent maradt. Közben azonban már 12 óra elmúlt és a domb nyílása bezárult. Így a szerencsétlen asszony nem mehetett le gyermekéért.

Hiába kereste napokon keresztül, hiába ásta fel a környéket, a kislány nem került elő, a dombbal együtt eltűnt.

A boldogtalan anya alig várta a következő év karácsony estéjét. Midőn eljött a várva várt nap éjjele, kisietett arra a helyre, ahol a dombnak elő kellett tűnnie. És íme, szokás szerint 12 óra körül a domb újra láthatóvá vált s midőn megnyílt a szája, lesietett a nyíláson a mélybe s nagy örömére ott találta gyermekét viruló egészségben egy hordó tetején ülve, amint éppen egy szép piros almából falatozott…”

Hozzászólások

hozzászólás