Korabinszky János Somorja leírása IV. rész

Mathédesz Lajos 2017-01-19
Korabinszky János Somorja leírása IV. rész

Korabinszky János Mátyás az 1786-ban Pozsonyban kiadott Geographisch-historisches und Produkten-Lexikon von Ungarn című kötetében városunkról és annak gazdag történelméről sok érdekes információt közölt. A város történelméből a következőket jegyezte le:

“1545-ben a helység megkapja I. Ferdinánd király jóváhagyását a kisgútori birtok megvásárlásához. Mindezeket a privilégiumokat I. Miksa, II. Rudolf, II. Ferdinánd, I. Lipót és VI. Károly is megerősítették. Ez utóbbi adományozta 1712-ben az évenkénti vásártartás privilégiumát a városnak, melyeket György és Mindenszentek napján tartanak meg. A tekintetes Pozsony vármegye erről elismervényt ad ki, melyben tanúsítja, hogy a vásárváros minden alkalommal a saját privilégiumával él, élvez minden Jura Regáliát és az inszurekció lehetőségét, mely megszabta a teljes fegyverzetben kiállítandó huszárok létszámát. (Insurrekció – a nemesség hadba vonulása). A város okiratait a királyi udvar által felhatalmazott városi bizottság vizsgálja felül. 1769-ben Mária Terézia királyi fenség úgy határozott, hogy a vásárokat a település ősrégi és ősidőktől fogva élvezett privilégiumai szerint kell megtartani, következésképpen a pozsonyi várkapitány részére nem több mint évi 806 forintot – melyet az egyik okiratban “kvártély pénz”-ként említenek – kell kifizetni. Egy másik 1779-es császári-királyi rendelettel – ugyanettől az uralkodónőtől – jogot kap a város arra, hogy marha-, vásár- és helypénzt szedhessen mind az évi, mind a hetivásárokon. Ezt a rendelkezést 1782-ben a most uralkodó fenség megerősítette azzal a kiegészítéssel, hogy a vásárok érdekében Pozsony megye által védve legyenek privilegizát helyzetükben, és nem szabad megengedni, hogy a település vásárjogait valaki is bármilyen ürüggyel megsérthesse, csorbíthassa. A nyilvános bírósági perekben az egész község ellen nem a via facti, hanem, hasonlóan más privilegizált helyekhez, a Juris Actione Filci Magistratualis rendelkezései szerint kell eljárni. A magánszemélyek (polgárok) ellenében a helyi magisztrátus jár el. Végül, ha Somorja vásáros városnak nem állna rendelkezésére elegendő paraszti munkaerő, – hasonlóan más községekhez – felszabadítható az út- és gátjavítások terhe alól saját határán kívül, de a maga birtokain és termőföldjein köteles azokat jó állapotban tartani. Ennek a rendeletnek is köszönhető, hogy a vásárváros saját útjait, gátjait, töltéseit példás rendben tartja, magán a helységen belül pedig kikövezett csatornát és átjárót létesítettek, ezért ma minden utcáján kényelmesen és szárazon lehet jáni. A helységnek két főutcája van, és az egyik közülük sajátságosan megépített. Ez a Szőlő utca, amelyik négy további utcácskára tagolódik, és ezért a Kis utca nevet is viseli. A várost régebben két kapuval ellátott erős sánc vette körül, amely azonban mára megsemmisült, de a település egyes részeinek a megnevezésében mindmái élnek az egyes szőlőfajták nevei, valamint az Alsó kapu, Felső kapu és a Sánc elnevezések.”

Korabinszky szintén kitér a városban tartott vásárokra, az itt eladásra kerülő termékekre is. A vásárokról a következőket jegyezte le:

“Az évi négy vásáron kívül vasárnaponként heti vásárokat is tartanak a városban, melyek nagyon népesek, különösen a július, augusztus, szeptember, október és november hónapokra esők, tekintettel a gyümölcskereskedelemre, mert számos itteni lakos ezt szép eredménnyel űzi, kihasználva, hogy Somorja az Ausztriába irányuló forgalom egyik tengelyébe esik. Mások, a legkülönfélébb termények termelői, tehát a földművelők, egyéb, inkább az Ausztriába irányuló terményszállításokból jutnak tisztes jövedelemhez. Ezek magyarok vagy németek, és évene 6471 forintot és 87 dénárt fizetnek kontribúció (hadiadó) címén. A város árukínálatának fontos része a méltán híres fehér, ropogósra sütött kenyér, ami sütőasszonyok kezemunkájának az eredménye, s amelyet eslsősorban Pozsonyba szállítanak.”

Kép: Mária Terézia pozsonyi szobra a 20. század első negyedében

Hozzászólások

hozzászólás