Napi evangélium – január 22. – Évközi 3. vasárnap

Méry János 2017-01-22
Napi evangélium – január 22. – Évközi 3. vasárnap

Amikor Jézus  meghallotta,  hogy (Keresztelő)  Jánost  fogságba  vetették, visszatért Galileába. Elhagyta  Názáretet, és  a tengerparti  Kafarnaumban telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott:

Zabulon földje és Neftali földje, a tenger útja, a Jordán vidéke, a pogányok Galileája: A sötétben lakó nép nagy fényt lát, és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre. Ettől kezdve Jézus  tanítani kezdett.  Ezt hirdette:

„Térjetek meg,  mert elközelgett a mennyek országa!”

A Galileai-tenger  mentén  járva  meglátott  két  testvért:  Simont,  akit Péternek is  neveznek, és  Andrást, a  testvérét. Éppen  hálót vetettek  a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk:

„Kövessetek engem,  és én emberek halászává  teszlek titeket!” Erre  azok otthagyták hálóikat  és követték őt.  Amint onnan  továbbment, meglátott  másik két  testvért  is: Zebedeus fiát,  Jakabot  és  testvérét, Jánost.  Apjukkal,  Zebedeussal  a hálóikat javították  a csónakban.  Őket  is elhívta.  Ők is  otthagyták  a csónakot és az apjukat, és követték őt. Jézus pedig bejárta egész Galileát.  Tanított a zsinagógákban, hirdette  a mennyek  országa  örömhírét,  és   meggyógyított  a  nép  körében   minden betegséget és minden gyötrelmet.

Mt 4,12-23

 

   Elmélkedés:

Elkötelezetten Avilai Szent  Teréz  írásaiból  kitűnik,  hogy  oly  közvetlen  hangnemben beszélgetett Istennel imádságaiban, ahogyan az a jóbarátok között  szokás. Lejegyezte,  hogy  amikor  rengeteg   gondja  volt  az  általa alapított szerzetesházakkal és  sokat  kellett  utaznia  az  ügyek  intézése  miatt, kibicsaklott  a  bokája.  Alig  tudott  járni  és  ez  bizony  nehezítette teendőinek végzésében. Imádságában megkérdezte  Jézust: Hát ez most  miért történt, Uram?  Az Úr  Jézus válaszát  hallotta szívében:  Én így  szoktam bánni a barátaimmal.  Erre Szent  Teréz visszaszólt: Hát  akkor ezért  van olyan kevés barátod! A Szent Teréz kiváló humorát igazoló esetet azért hozom példaként, mert  a mai vasárnap  evangéliuma  kapcsán érdemes  elgondolkodnunk  azon,  milyen kapcsolat fűzte  Jézust az  általa meghívottakhoz  és milyen  kapcsolatban vagyunk mi  vele.  Az  evangéliumi történet  Jézus  nyilvános  működésének    kezdetéhez köthető. A Galileai-tenger partján járva halászokat pillant meg és meghívja őket. Elsőként Simon Pétert és testvérét, Andrást, majd  pedig Jakabot és  Jánost,  akik  szintén  testvérek  voltak.  Az  Úr  Jézus  nem barátokat akar szerezni magának,  hanem tanítványokat. Úgy gondolja,  hogy az általa  választott halászok  alkalmasak  arra, hogy  követői  legyenek, elkísérjék őt  tanító  útjain.  Ugyanakkor időben  távolabbra  is  gondol, hiszen a most választottak, akik az  évek során nap mint nap vele  vannak, fültanúi az általa mondottaknak és  szemtanúi cselekedeteinek, hogy az  Úr földi életből való  távozása, mennybemenetele  után az  ő tanúi  legyenek.   Jézus nem egy baráti társaságot, nem egy rajongói klubot akar  létrehozni, hanem tanítványokat, követőket  gyűjt maga  köré, akik  készek arra,  hogy elsajátítsák mesterük életmódját.  És nem  is szolgákat  akar, akik  útjai során majd  minden kívánságát  teljesítik, hiszen  éppen ő  akar  mindenki szolgája lenni.  Túlzás  volna barátinak  nevezni  Jézus és  az  apostolok kapcsolatát,  főként  olyan   értelemben,  amit   a  mai   szóhasználatban barátságnak nevezünk. Ha közvetlen is a kapcsolat köztük, mindig  tudható, hogy ki a mester és kik a tanítványok. Az evangéliumok lapjain a  barátság szóval is találkozunk, mint olyan kifejezéssel, amely Jézus és tanítványai kapcsolatát jelöli meg. Amikor a  szeretet parancsáról beszél, Jézus  utal arra, hogy  a  kereszthalált  önként,  szeretetből  vállalja:

„Ez  az  én parancsom: szeressétek egymást, mint  ahogy én szeretlek titeket. Nagyobb szeretete senkinek  sincs  annál, mint  aki  életét adja  barátaiért”  (Lk 15,12-13). Majd pedig  hozzáteszi: „Ti barátaim  vagytok, ha  megteszitek, amit parancsolok nektek.  Nem mondalak titeket  szolgáknak, mert a  szolga nem tudja, mit  tesz az  ura. Barátaimnak mondalak  titeket, mert  mindent    tudtul adtam nektek, amit Atyámtól hallottam” (Lk 15,14-15).

Jézus barátságosan közelít  hozzánk, minden emberhez,  de ezt sose  vegyük haverkodásnak. Arra  hív  minket,  hogy legyünk  a  követői,  éljünk  úgy, ahogyan ő élt és aszerint, amit ő  tanított. És arra hív, hogy az  egykori apostolokhoz hasonlóan  mi  is legyünk  az  ő küldöttei  és  tegyünk  róla tanúságot a  világban.  Tegyük  ezt  úgy,  hogy  akik  baráti  szeretettel közelednek hozzá, azok elkötelezett követőivé váljanak!

© Horváth István Sándor

 

   Imádság:

Urunk, Jézus! Te azért hívtad meg egykor tanítványaidat, hogy a te  tanúid legyenek. Tanúskodjanak  arról,  amit  földi életed  során  tanítottál  és cselekedtél az  emberek  javára.  Ők megismerték  a  te  életedet,  látták találkozásaidat az emberekkel,  megtapasztalták a  csodákat, amelyeket  az Atya segítségével  cselekedtél. Te  arra hívsz  minket, hogy  megismerjünk téged  és  tanításodat,  és  legyünk  tanúid  a  világban.  Tőled   kapott küldetésünk  mindenkihez  szól,  örömhíredből  senki  nem  lehet  kizárva, irgalmad minden ember felé kiárad. Taníts minket, hogy engedelmes szolgáid legyünk, akik  művedet alázattal  folytatjuk annak  érdekében, hogy  Isten    országa szüntelenül növekedjen.

A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:

http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:

http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170122.mp3

fotó: www.szeretetlang.blog.hu

Hozzászólások

hozzászólás