Strieženec Dávid: A zenélés önmegvalósítás – alkotni valamit, ami őszinte értéket képvisel

Méry János 2017-01-29
Strieženec Dávid: A zenélés önmegvalósítás – alkotni valamit, ami őszinte értéket képvisel
A pozsonyi-dunaszerdahelyi Royko Passage zenekarnak decemberben jelent meg legújabb klipje és a közeljövőben új lemezzel is készülnek. Strieženec Dáviddal, a zenekar gitárosával beszélgettünk a zenélés örömeiről, a jövőbeli terveikről, valamint a könnyűzenei lehetőségekről Szlovákiában.

A BUMM.SK INTERJÚja 🙂

Szerintetek mi tesz benneteket egyedivé-miben különböztök más hasonló zenekaroktól?

Szerintem annyira nem különbözünk a többi zenekartól. Persze vannak dolgok, amitől úgy érzem, hogy igenis mások vagyunk, ilyen például a dallamvilág, a dalok hangulata, bizonyos fokú kísérletezés a hangszerelésben. Minél érettebbek vagyunk, egyre inkább tudjuk, hogy mit nem szeretnénk csinálni. Szerintem ez egy fontos dolog. De ez nem azt jelenti, hogy úgy gondoljuk jobbak, vagy érdekesebbek lennénk más zenekaroknál – igazából nem érdekel ez a fajta összehasonlítás, csináljuk a saját zenénket.

11205987_816407265112698_6118445420849473666_nMilyen a hangulat egy átlagos próba során?

A próbák jó hangulatban szoktak telni. Örülünk hogy látjuk egymást. Én boldog vagyok, hogy a testvéremmel zenélhetek és Atesz is nagyon beillik közénk, vicces fiú. Mindkettőjükön látom, hogy egyre inkább belelendülnek az apaszerepbe, egyre csak szaporodnak a Royko-bébik, utánpótlásból nem lesz hiány. Kávézgatunk közben és megbeszéljük a dolgainkat is, ha meg épp nem közeledik koncert, vagy stúdió időpont olyankor végül is egyfajta örömzenélés folyik. Pár újabb dalunk is ezt tükrözi.

Volt már a rajongóitokkal valamilyen extrém élményetek?

Egyszer egy rajongónk koncert közben megpróbált egy tincset levágni a hajamból – talán ennyi ami extrémnek nevezhető, de én személy szerint ritkán figyelek a közönségre. Abban a pillanatban, hogy elkezdődik a koncert, lemegy egy függöny és már csak a zene érdekel, a közönséget meg inkább érzem.

Hogyan kezelitek a konfliktusokat a zenekaron belül?

Mint úgy általában a világban, mi is lassan eltöröltük a demokráciát és a bevezettük a diktatúra egy enyhébb verzióját. Matyi a zenei vezető, a Nagy Vezér, mi meg megyünk utána. Eddigi tapasztalatom, hogy a túl nagy demokrácia nem igazán működik ilyen téren. Persze más dolgokban meg más a Nagy Vezér, szóval szét vannak osztva a szerepek és nem vitatkozunk sokat. Szerintem Atesszel még életemben nem vitatkoztam…

Hobbiként, hivatásként vagy önmegvalósításként tekintetek a zenélésre?

Nem ebből élünk, tehát biztosan nem ez a hivatásunk, a hobbinál viszont sokkal jobban szeretjük. Mindenképpen önmegvalósítás. Alkotni valamit, ami őszinte és érteket képvisel. Én hangmérnökként dolgozom egy stúdióban, úgyhogy a zene tölti ki az életemet, de csak zenekarozásból nagyon nehezen lehetne megélni.

Mi volt a legnehezebb pillanat a banda életében?

Mikor meg Angliában voltunk egy idő után kiégtünk és abbahagytuk a zenélést. Szerencsére pár év után újra helyre állt a rend. A másik töréspont az állapító dobos Simon kilepésé volt. Atesznek köszönhetően ez is megoldódott.

Terveztek kitörni a nemzetközi színtérre? 10959475_770358356384256_1611560324433274886_n

Regén voltak ilyen terveink, egy ideig Angliában éltünk és ott próbálkoztunk, de reálisan nézve semmi esélyünk sem volt. A nemzetközi színtérré szinte lehetetlen kitörni ismeretségek, pénz, meg egy adag szerencse nélkül. Angliában sokat koncerteztünk, és párszor láttam olyan zenekarokat, akiknek ha több szerencséjük lett volna, ők a következő Oasis – megvolt mindenük: jó dalok, hangzás, imázs – de mégis 8 ember előtt játszottak. Mi jelenleg Szlovákiára szeretnénk koncentrálni, itt eljutni olyan szintre, hogy rendszeresen koncertezhessünk, néha a rádióban is megjelenjünk.

Klubokban vagy fesztiválok léptek fel szívesebben?

Talán a klubok jobban illenek a zenénkhez. De igazából szerintem helyszínenként változik kicsit a zenénk hangulata is. A nagy színpad mindig nagy adrenalin és ott mindig kicsit rockosabban játszunk, mint egy meghittebb klubban.

Milyenek a lehetőségek a hazai könnyűzenei életben? Vannak olyan könnyűzenei programok Szlovákiában, amelyekhez csatlakozhattok?

Lehetőségek vannak, de persze limitáltak. Sajnos a nyelv határoz meg mindent. Ha az ember nem magyarul vagy szlovákul énekel, csak egy nagyon szűk rétegben tud gondolkodni és ott is telített a piac. De vannak jó példák, mint a Moustache vagy a Gwerkova, akiknek sikerült bekerülni ezekre a helyekre – mi is valami hasonlót szeretnénk elérni.

Mik a terveitek a jövőre nézve?

Az idei évben fog megjelenni az eddigi legjobb lemezünk. Már csak az utolsó simítások vannak hátra és végre készen lesz. Ezt szeretnénk a lehető legtöbb helyre és emberhez eljuttatni és persze koncertezni, az év végé felé pedig nekilátunk a következő nagylemeznek.

Hozzászólások

hozzászólás