Kövesdi Károly: Andó, endő

olvasó 2017-02-15
Kövesdi Károly: Andó, endő

Hirek.sk, Közelednek a megyei választások, ideje tűz alá venni a Magyar Közösség Pártját. Nehogy már még jobban „bebetonozza“ magát, és jobb eredményt érjen el a vegyespártnál, amelynek igencsak nyikorog a kereke. Mert mégiscsak botrány, hogy a tíz éve leváltott elnök minden erőfeszítése ellenére nem tud kimúlni ez a társaság a felvidéki közéletből! Sőt, megfiatalodva, felfrissülve képviseli tovább a magyarok érdekeit. Hallatlan pimaszság!

Máig rezonál a fülemben az egykori mezőgazdasági miniszter – aki miután nem kapott trafikot, átnyergelt a rettenthetetlen lázadó szerepébe – győzelemordítása a választások után: az MKP vonja le a konzekvenciát, és oszlassa fel magát!

Ezúttal is a támogatáspolitika szolgáltatja a muníciót. Vezető sajtóorgánumaink hetek óta arra fordítják minden energiájukat, hogy kiszimatolják, ki, mennyit, hogyan, miért és egyáltalán mi a fészkes fenéért kapott Magyarországról. Ami – köztünk legyen mondva – a magyar kormány szíve joga. Azt támogatja, akit arra méltónak és érdemesnek talál. Ha már a hazai támogatási „rendszer“ féloldalas, meg kellett teremteni a másik féloldalát. Ilyen egyszerű ez.

Ennek a gusztustalan „invesztigatív“ kutakodásnak több célja van egyszerre. Egyrészt, le kell járatni az MKP-t és mindent, ami hozzá köthető, amennyire csak lehet. Másrészt az anyaországtól kapott támogatások hírével muníciót lehet szállítani a magyarországi ellenzéknek, hadd verje a dobokat: kedves magyar polgárok, rendjén van-e, hogy Orbán Viktor kormánya két kézzel szórja a pénzt a határon túli magyaroknak? Hiszen ezek a ti nyugdíjatokat, családi pótlékotokat költik nemzettársaitokra! Ezek az érvek (amelyek után hálásan kapott a budapesti hírtelevízió is) kísértetiesen hasonlítanak a 2004-es botrányos népszavazási szlogenekre, amikor az ellenzék (akkori kormánypárt) vezetői ellenünk, magyar testvéreik ellen kampányoltak, nehogy állampolgárságot kapjunk, mert azzal elvesszük a mócsingot és a kisfröccsöt magyarországi rokonaink szája elől. Ez a bomlasztó propaganda mindig is kedves volt a szívüknek, hiszen minden érv jó Orbán Viktor ellen. Ha holnap egy hirtelen sáskajárás ellen kellene megvédeni az országot, az ellenzék azt a kórusművet adná elő, hogy fogadjuk be a sáskákat. Igaz, hogy lezabálják a termést, és éhinséget okoznak, de mi ez ahhoz az óriási fegyvertényhez képest, hogy belebukhat Orbán? Az ország nem érdekes, a nemzet smafu, csak bukjon a „diktátor“. Ez mindennél fontosabb. Harccal a békéért, elvtársak.

Az osztályharcba nemrég beszállt az az MKDSZ is, amely kereszténynek aposztrofálja magát, és szerzett vagy kétezer szavazatot a parlamenti választáson. Azóta is a vegyespárt fenekéből lóg kifelé. Számomra ismeretlen szerzőjük a pénzekről szóló imamalom megtekerése után arról halucinál, hogy az MKP összebútorozott Igor Matovičcsal, s majd Sulíkkal is össze fog borulni. Az teljesen rendjén való, hogy a vegyespárt az ősellenség Szlovák Nemzeti Párttal lépett frigyre, hiszen a magyar érdekeket ki képviselhetné hangsúlyosabban exelnök Ján Slota társaságánál?

Tegyük fel azért mi is a kérdést: mi jogon is áll szóba az MKP az OĽaNO-Nova párttal? Vagy az SAS-szel? Esetleg a KDH-val? Egy szóval válaszolva: csak. Bővített mondattal: mert az ellenzéki pártok általában kommunikálnak egymással. Még bővebb mondattal: mert a bizniszpárt vezére egyrészt a rendszerváltás óta a lehető legbizarabb kormány alkotóeleme, másrészt nem óhajt együttműködni az MKP-val. Annak ellenére, hogy ő is magyar. Igaz, állandóan úgy tesz, mintha, ám az eredmény mindig nulla. Mert nullával nem lehet szorozni. Vagyis lehet, csak nem sok értelme van. Azért nem, mert haragszik az MKP-ra, amely lelökte trónjáról a királyt.

Ugyanazok a sajtóorgánumok, amelyek most azt próbálják elhitetni a felvidéki magyarokkal, hogy az MKP a Fidesz kistestvére, Menyhárt József pedig Orbán Viktor csicskása (Orbán meg Putyin csicskása, de hogy ki van a kacskaringós csicskasor végén, rejtély. Talán maga a jóisten, ha igaz az általuk vizionált piramisjáték), a tavalyi parlamenti választások előtt bezzeg nem sikítottak, hogy a vegyespárt elnöke a legyőzendő és leváltásra érdemes Smer alelnökével osztogatja Csallóköz-szerte a tűzoltókocsikat. Vagyis már akkor össze voltak borulva, amikor még nem tudhattuk, hogy egymás ellen kampányolnak, de már össze vannak borulva. Kérdezzünk rá tehát: ki itt a kétszínű?

Az anyaország kormányától érkező támogatás kapcsán azért próbáljunk feltenni néhány kósza kérdést. Mi szükség is van rá? Miért fáj egyeseknek, ha a magyar polgári kormánynak pusztuló értékeket kell mentenie? Miért furcsa és elítélendő az, hogy a magyar állam magyar iskolákat, egyházakat támogat? Hogy templomokat, kulturális műhelyeket, értékeket igyekszik menteni? Hogy civil és kulturális szervezeteket, fiatal vállalkozókat segít a talpon maradásban? Hogy színházat, tánccsoportot, galériát, szellemi és anyagi értéket segít megmaradni? Vagyis csaknem mindenkit, aki potenciális értékteremtő lehet. Nem a szlovák kormány, állam feladata lenne mindez? És ez még nem a fejlődés, csak tűzoltás.

Vajon mit tesz a szlovák kormány a felvidéki magyarság identitásának védelméért? Azon túl, hogy bizarr iskolaügyi „reformokat“ agyal ki az iskoláink bedöntésére, amelyeket később vissza lehet vonni (győzelem: megmentettük a kisiskolákat!), látszatintézekedésekkel, „akciótervekkel“ hinti a port a szemekbe a lepusztult magyar vidék úgymond felemelésére. Mi sem természetesebb, hogy ezektől virul majd fel a dél-szlovákiai mezőgazdaság, amelynek termékei elözönlik a nagyáruházak polcait. Ezekből lesz infrastruktúra, járható harmad- és negyedosztályú utak, félszáz határátkelőhely, Ipoly-hidak, falusi turizmus és feldolgozóipar lepukkant városainkban, kisvállalkozók fénykora régióinkban. Ha mégsem, hát, istenkém, tévedni tetszettünk. Igaz, majd valamikor az év végéig kibiggyesztenek 54, más források szerint 55 kétnyelvű vasúti táblát, de ugyanott továbbra is államnyelven bömböl Mari néni fülébe a megafon, és a tájékoztató táblákon szlovák betűk fognak kattogni.

Egy szó, mint száz: minden erőfeszítés, amit a magyar kormány tesz értünk, a gonosz műve; a Fidesz-kormány és az MKP össztüze az átláthatóság, a demokrácia és a szabadságjogok ellen. Megbuktatandó, eltaposandó (bár az endő, andó nem használandó), hogy még magasabb szárba szökkenjen, és még inkább virágba boruljon a nagy felvidéki demokrácia. Ami természetesen csak vegyesen képzelhető el, az entitások és identitások károsak a szabad jövő és a vegyes elmék számára.

Kövesdi Károly, hirek.sk

Hozzászólások

hozzászólás