Napi evangélium – április 6. csütörtök

Méry János 2017-04-06
Napi evangélium – április 6. csütörtök

 


Egy alkalommal  Jézus így  beszélt a  zsidókhoz: „Bizony,  bizony,  mondom nektek: Aki  tanításomat megtartja,  nem  hal meg  örökre.” A  zsidók  azt  felelték: „Most  már  tudjuk,  hogy  valóban  ördögtől  megszállott  vagy. Ábrahám meghalt,  és a  próféták is  meghaltak. Te  meg azt  mondod:  „Aki tanításomat megtartja, nem  hal meg  örökre”. Nagyobb  vagy talán  Ábrahám atyánknál, aki meghalt?  A próféták  is meghaltak.  Mivé teszed  magadat?”

   Jézus így válaszolt: „Ha önmagamat dicsőíteném, az semmit nem érne. Az  én Atyám az,  aki megdicsőít  engem.  Ti Isteneteknek  mondjátok őt,  de  nem ismeritek. Én ismerem őt, és ha  azt mondanám, hogy nem ismerem,  hozzátok hasonló, hazug lennék. De  én ismerem az Atyát,  és megteszem, amit  mond. Ősatyátok, Ábrahám ujjongott, hogy megláthatja eljövetelem napját.  Látta,

   és örvendezett.”  A zsidók  erre  felháborodtak: „Még  ötvenesztendős  sem vagy, és láttad Ábrahámot?” Jézus  így válaszolt: „Bizony, bizony,  mondom nektek: Mielőtt  Ábrahám lett  volna, én  vagyok.” A  zsidók erre  köveket ragadtak, hogy  megkövezzék.  Jézus azonban  eltűnt  előlük, és  kiment  a templomból.

   Jn 8,51-59

Elmélkedés:

   Az én Atyám az, aki megdicsőít  engem – mondja Jézus a mai  evangéliumban. Jézus meg van győződve róla,  hogy Isten végső közbelépése elnémítja  majd az ellenfeleket és  kinyilvánítja hamisságukat. A  végső közbelépés az  Úr halálból való  feltámasztása,  ekkor  dicsőíti  meg az  Atya  a  Fiút.  Az alázatosságot  vállaló  Jézust  az  Atya  a  feltámadás  által   felemeli, felmagasztalja. Az élet  elvesztése, azaz  a halál a  feltámadás által  az örök élet megnyerését jelenti  Jézus számára és a  mi számunkra is, ha  őt követjük.

   Vajon  a   mi   életünk   megdicsőíti-e  Jézust?   Vallásos   életünk   és elkötelezettségünk legfőbb célja  a lelkünk  üdvössége. Azért  imádkozunk, azért bánjuk  meg  és ismerjük  be  bűneinket a  szentgyónásban,  hogy  az üdvösségre, az  örök  boldogságra eljussunk.  Az  üdvösség, az  örök  élet kenyerét vesszük magunkhoz, amikor  szentáldozáshoz járulunk. De  emellett ne feledkezzünk el  arról, hogy hitből  fakadó cselekedeteink egyúttal  az Atyának szereznek  dicsőséget. Minden  jócselekedetünk, amit  szeretetből,    irgalmasságból a szegényeknek, a  rászorulóknak, az elesetteknek  teszünk, Isten  dicsőségéről  tanúskodik.  A  mi  szóbeli  dicsőítésünk  nem  teszi nagyobbá Istent, de  valóban lelkünk üdvösségére  szolgál. Uram, hiszek  a feltámadásban, hiszek  az  örök életben.  Hiszem,  hogy te  az  üdvösségre vezetsz.

   © Horváth István Sándor

   Imádság:

   Isten, én Istenem, mert te az enyém vagy, semmim sem hiányzik. És mert  én a  tied  vagyok,  benned,  Szabadítómban,  dicsekszem  mindörökké.  Minden szomorúságomban te vidítasz  fel ünnepi  terített asztaloddal.  És hol  is volna jó sora az én lelkemnek, ha nem tebenned, életem Istene?

   Nagy Szent Gertrúd

   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:

   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:

   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170406.mp3

 

Hozzászólások

hozzászólás