A Haza, ahol otthon vagyok!

somorja.sk 2017-06-16
A Haza, ahol otthon vagyok!

Tisztelt Olvasó!

Arra kérném most Önt, arra kérnélek, Téged, álljunk meg egy picit a mindennapok rohanásában és gondolkodjunk együtt. Mennyire fontos számunkra, hogy honnan jöttünk, hogy hol vagyunk/hol élünk, mennyire fontos, hogy hol van számunkra a Haza, így nagybetűvel, és hogy mi a jelentősége ezeknek a kérdéseknek akkor, amikor sokszor betegesen meg akarunk felelni mások elvárásainak, vagy amikor a hónap végén nem tudjuk befizetni a számlát.

Felvidék, Csallóköz, Somorja. Nekem ez a haza. De mondhatnám Sárosfát, ahol édesapám felnőtt, vagy Nagymácsédot, ahonnan apai nagyapám származik, vagy Csallóköznádasdot, ahonnan apai nagymamám. De Nagykért is említhetném, ahol anyai nagyapám élte le gyermekkorát, vagy Bakát, ahonnan anyai nagymamám származott. Ezek a helyek fontosak nekem. Nemcsak a családom miatt, hanem mert életem, gyerekkorom jelentős részét ezeken a helyeken töltöttem. Mindegyik hellyel külön kapcsolatom alakult ki, mindegyik helyszínnel más miatt. De mindegyik helyszín fontos a számomra, mert ezek által a helyek által válhattam azzá, aki vagyok.

Persze mondhatják, hogy ezek csak helyszínek, lakhelyek, emberek által megalkotott házak, települések. De ez nem teljesen így van.

Az ókori Rómában létezett a genius loci, azaz a hely szellemének fogalma. A „genius“ eredetileg a vallásos értelemben vett szellemet jelentette, mely alatt valójában a hely szentségét értették, valamint az istenséget, akinek a családi fészket, a falut vagy a várost szentelték.

Tavaly Somorján Mátyás szobrot avattunk, annak emlékére, hogy az igazságos király 550 éve járt városunkban. Horváth László barátom a szobor felavatásán megemlítette, hogy mára a genius loci már egy adott helyből áradó, uralkodó szellemiséget és lelkületet takar, mely ott rejlik minden emberi közösségben, amelynek múltja van, s ahol az ősök örökét elevenen őrzik.

Sajnos voltak idők, nem is olyan régen, amikor szándékosan rombolták le a régi korok emlékeit, építményeit, melyet apáink és nagyapáink véres verejtékükkel építettek fel. Ekkor itt tűzzel-vassal irtották a hely szellemét, melyet a régi korok ósdi és káros maradványainak tartottak. S miért? Hogy az új ideológia igénytelenségének teremtsenek ezzel helyet.

A minap Dunaszerdahelyen jártam egy barátom esküvőjén. S elképedtem. A templomot szinte bekerítették a kilencemeletes betonszörnyetegekkel, természetesen lerombolva emiatt a templom körüli több száz éves temetőt, eltüntetve azoknak az embereknek a sírjait, akik a város évszázadokon át fejlesztették, építették, művészetét, működését támogatták.

De nagyobb baj, hogy sajnos nemcsak a reális térben, hanem a fejekben is rombolás zajlott. Sajnos ez a kommunista diktatúra öröksége. Igénytelenek, hitetlenek, nemzetietlenek lettünk, hagytuk, hogy eltüntessék az emlékezés helyeit, hogy ledózerólják városainkat, hogy elhiggyük: senkik sem vagyunk Európa közepén és azt mondogatták, hogy hunyászkodjunk meg mindenki előtt. Mert ez jár nekünk, hisz Vae Victis, azaz jaj, a legyőzötteknek!

Felvidéki magyarként, a magyar nemzet részei vagyunk ugyan úgy, mint erdélyi, kárpátaljai, őrvidéki, délvidéki, muravidéki, szerémségi magyar testvéreink. S magyarként pedig egy büszke nemzet Európa szívében. Ezt sosem szabad elfelejtenünk.

Őseik hagyatékát, szokásait életben kell tartanunk, meg kell élnünk és tovább kell adnunk. Felvidékiként, csallóköziként, magyarként. Mert ha tisztában vagyunk azzal, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk, az életben sem fogunk félmegoldásokat keresni. Nem fogjuk ellógni a kötelességünket a melóban, nem fogjuk tagadni a származásunkat, nem lesz megfelelési kényszer és kisebbségi érzés bennünk. Céltudatosabban választunk majd állást, partnert, magabiztosabban leszünk minden téren és bizony a magabiztosság nagy erény.

Gnothi seauton. Így szól az egyik leghíresebb delphoi aforizma, az ókori Görögországból. Annyit jelent: Ismerd meg önmagad. Sorsunkat nem választottuk, nem mi húztuk meg magunk felett a határokat, de a föld, ahol élünk a hazánk és itt szeretnénk élni a mai Szlovákia területén. Alázattal, tisztelettel viselve mások iránt. Felvidékiként. Csallóköziként. Somorjaiként. Magyarként.

Méry János

Megjelent a Csallóköz 22. számában, 2017. május 31-én

Hozzászólások

hozzászólás