A trianoni békediktátum – Nemzeti Összetartozás Napja

somorja.sk 2017-06-21
A trianoni békediktátum – Nemzeti Összetartozás Napja

Miért süti le a szemét a felvidéki magyar, ha kimondjuk: trianon? Mit tudunk róla és mit nem? Miért borzong bele mégis a magyarok többsége ebbe a gyásszal és fájdalommal átitatott szóba? S miért emlékezünk meg manapság erről a napról a Nemzeti Összetartozás Napjaként?

Június 4. Ez a nap nemzetünk gyásznapja, mivel 1920-ban ezen a napon lépett érvénybe a trianoni békediktátum, melynek köszönhetően Magyarország elveszítette területének és lakosságának mintegy kétharmadát, azaz több mint 66,6 százalékát. Az ország területi megcsonkításával természetesen a vasúthálózatot, a bányászatot, a mezőgazdaságot, a fakitermelést, ipara nagy részét is elvesztette, egy szóval mindazt, amiből Magyarország Szent István óta újjá tudta magát építeni a nagy vereségek után.

Az, hogy Magyarországgal csúnyán, szervezett módon bántak el, egyértelmű, de nem újdonság, hiszen 907 óta – amikor IV. Lajos keleti frank király kiadta a parancsot: „decretum… Ugros eliminandos esse”, azaz „elrendeljük… hogy a magyarok kiirtassanak” – többször megpróbálkoztak ezzel. A diktátum okai összetettek, mégis tudni kell, hogy nem egyik napról a másikra döntöttek így, hiszen a döntés komoly, évtizedeken át tartó, hazugságokon alapuló csehszlovák (sic) és román lobbizás eredménye. Természetesen az a határok igazságtalan meghúzásában az is közrejátszott, hogy Magyarország élén a háború után Károlyi Mihály személyében az ország érdekei szempontjából teljesen alkalmatlan személy állt, aki engedte, hogy a környező országok katonái szépen csendben megszállják az országot.

Úgy nőttek fel a generációk, hogy félrenevelték őket a Kárpát-hazával kapcsolatban, és mindent megtettek annak érdekében, hogy az elcsatolt területeken élők minél jobban elfelejtsék, honnan jöttek.

Az ország feldarabolásának fő indoka az volt, hogy felszabadítsák a hazai nemzetiségeket a népek börtönének nevezett Magyar királyság állítólagos elnyomása alól. Ehhez képest a trianon után a környező országokba került magyarok boldogok lettek volna, ha csak megközelítőleg annyi jogot kapnak, mint a románok, szerben vagy a szlovákok 1920 előtt. A magukat üldözöttnek valló népek majd minden hivatalos ügyüket anyanyelvükön intézhették, de például a bankjegyeket is hat nyelven feliratozta a magyar állam.

Hol vagyunk mi ma ettől kedves olvasó? Sajnos nagyon messze. Egy biztos: a 2010-ben kétharmados többséggel megválasztott Orbán-kormány egyik első intézkedései közé tartozott, hogy június 4-ét, a trianoni békediktátum napját a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította azzal az indoklással, hogy „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.

Nemzeti összetartozás. Összetartozunk mi magyarok? Felvidékiek a mai Szlovákia területén, őrvidékiek a mai Ausztria területén, kárpátaljaiak a mai Ukrajna területén, erdélyiek a mai Románia területén, vajdasági magyarok a mai Szerbia területén, szerémségi magyarok a mai Horvátország területén és muravidéki magyarok a mai Szlovénia területén. Hány nemzet mondhatja el magáról, hogy az anyaországának minden szomszédos államában jelentős kisebbségben élnek nemzettársai?

Valóban összetartozunk? Akkor milyen erőknek, milyen hatalmi harcolnak köszönhetően történhetett meg, hogy lassan 100 éve olyan, a nyugati nagyhatalmak által is támogatott döntés született, a határon túli magyarok százezreit telepítették ki, tízezreit mészárolták le és hurcolták el. S még sorolhatnám.

De miért pártoljuk mi magyarok azt a politikai döntést, ami bizonyíthatóan hazugságok alapján lett ennyire igazságtalan? Masaryk maga mondta, hogy választaniuk kellett a népszavazás vagy Csehszlovákia megteremtése között. Lloyd George angol miniszterelnök, pedig 1929-ben kimondta, hogy az egész dokumentáció, melyet a szövetségesek a béketárgyaláson rendelkezésükre bocsátottak, csaló és hazug volt.

Egyébként leírnék itt most egy elsőre talán ide nem illő, nem szokványos mondatot. Nagyon ajánlom mindenkinek a Hagyaték c. sorozatot, mely a Duna TV-n ment, de a legnagyobb videó megosztó csatornán is elérhető. Velős, tömör, élvezhető rövid kisfilmek a magyarság több témájában.

Száz szónak is egy a vége. Nemzetben kell gondolkodnunk, tiszteletben kell tartanunk a jelenlegi politikai határokat, természetesen azzal, semmilyen politikai döntés nem szentírás, és ha egy nép valamit nagyon akar, el is éri azt. Egy viszont biztos. Tudnunk kell honnan jöttünk, kik vagyunk és hova tartunk. Ismerjük meg határon túli magyar testvéreinket, kultúrájukat, mindennapi gondjaikat, de osszuk meg mi is velük a miénket. Ungvár, Kismarton, Lendva, Kolozsvár, Marosvásárhely, Szabadka, Óbecse mind-mind felfedezésre vár.

Egy vérből valók vagyunk. Mondja az Ismerős Arcok slágere, Vass Albert pedig azt írja, hogy: Minden magyar felelős minden magyarért. Ez valóban igaz. Mert összetartozunk.

Méry János

Megjelent a Csallóköz hetilap 23. számában ban, 2017. június 7-én.

Hozzászólások

hozzászólás