Napi evangélium – 2017. július 16. – Évközi 15. vasárnap

Varju Péter 2017-07-16
Napi evangélium – 2017. július 16. – Évközi 15. vasárnap


Abban az időben:
Jézus elment hazulról, és leült a tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek van füle, hallja meg!”
Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: „Miért beszélsz hozzájuk példabeszédekben?” Ő így válaszolt: „Nektek adatott meg, hogy megismerjétek a mennyek országa titkait, nekik ez nem adatott meg. Mert akinek van, annak még adnak, hogy még több legyen neki; de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek hozzájuk példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak, hallgassanak, de ne halljanak, és ne értsenek, és így beteljesedjék rajtuk Izajás próféta jövendölése:
Hallván hallotok, és mégsem értetek,
nézvén néztek, de mégsem láttok;
megkérgesedett ugyanis e népnek szíve:
Fülükkel restül hallanak,
szemüket behunyják,
hogy a szemükkel ne lássanak,
fülükkel ne halljanak,
és a szívükkel ne értsenek,
s meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket.

De boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek, mert hall! Bizony, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti láttok, – és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, – és nem hallotta.
Hallgassátok meg hát a magvetőről szóló példabeszédet! Akik hallgatják a mennyek országáról szóló tanítást, és nem értik meg, azokhoz eljön a gonosz, és elragadja mindazt, amit a szívükbe vetettek Ez az, ami az útszélre esett. A kövek közé hullott mag pedig az, aki meghallgatja ugyan a tanítást, és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar eltántorodik. A tövisek közé esett mag az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka vagyon elfojtja azt benne, és gyümölcs nélkül marad. Végül a jó földbe hullott mag az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, és jó termést is hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosai, a harmadik harmincszorosat.”

Mt 13,1-23

Elmélkedés:

Legyél magvető! 
Jézus példabeszédei azért könnyen befogadhatóak és érthetőek a hallgatóság számára, és azért tudnak hatást kiváltani, mert a szereplők helyébe képzelheti magát az ember. A példabeszéd tehát megszólítja a hallgatót, bevonja az események menetébe, s ennek köszönhetően a példázat középpontjában találja magát, nem érzi magát idegennek vagy kívülállónak, hanem megérti, hogy a tanítás róla szól, őt akarja átalakítani, átformálni. A magvetőről szóló példabeszédre is igaz mindez. A történet nagyon egyszerű: a magvető mindennapi munkáját végzi, elveti a földbe a magokat, amelyek egy része terméketlen talajra, útszélre, kövek vagy éppen bogáncsok közé hullik. Ezek nem fognak termést hozni, de emiatt nem aggodalmaskodik feleslegesen a magvető, hiszen a magok nagyobb része jó földbe, termékeny talajra hull, s joggal remélheti, hogy majd bőséges termést hoz. A példabeszéd jézusi magyarázata szerint a jó mag az Isten tanítása, az üdvözítő igazság, amit ha szívébe fogad az ember, sok lelki gyümölcsöt hoz, a legfőbb pedig az, hogy az örök életre jut. A hagyományos magyarázat előnyben részesíti azt az elképzelést, miszerint mi vagyunk, a mi lelkünk és szívünk a talaj, ahová az igazság örömhíre hull. Gondoskodnunk kell arról, hogy lelkünk ne legyen terméketlen föld, a gonosz kísértései ne fojthassák el benne a növekedést, a bűn ne akadályozza meg törekvésünket az üdvösségre.
Bár helyénvaló ez a magyarázat és megfelel az evangéliumi lelkületnek, van egy olyan érzésem és bizonyára ezzel nem vagyok egyedül, hogy Jézus egykori hallgatósága más füllel hallgatta ezt a példázatot, más szempontból közelítette meg a mondanivalót. Ők talán szívesebben képzelték magukat a magvető ember helyébe, aki munkáját végzi. Ebben az értelemben más üzenet kristályosodik ki a hasonlatból, amely így felszólító, cselekvésre buzdító értelmet nyer. Legyél magvető! Legyél Isten munkatársa, aki az igehirdetést végzi! Isten azt a feladatot szánja neked, hogy tanításának hirdetője legyél! Ne aggódj amiatt, hogy hová hull a tanítás jó magja és ne törődj azzal, hogy hoz-e majd termést, hanem csak végezd el a rád bízott feladatot! Ha megtetted a kötelességed, akkor bízhatsz abban, hogy Isten majd gondoskodni fog a mag kikeléséről és növekedéséről.
Úgy gondolom, hogy ez az értelmezés közelebb áll ahhoz, amit Jézus mondani akart. Persze könnyebb volna egy passzív helyzetbe képzelni magunkat, amikor kevesebb a teendőnk, de Isten többet vár tőlünk. Korunkban is szükség van arra, hogy legyenek olyan fiatalok, akik vállalják az igehirdetés feladatát, mert megértik, hogy Isten ezt a hivatást adja nekik. Természetesen igaz az, hogy csak az válhat magvetővé, az végezheti hitelesen az igehirdetést, aki előzetesen befogadta a krisztusi igazságot, azaz az ő szívében jó talajba hullt a tanítás. Különböző szintekről van itt tehát szó, először saját magunknak is meg kell értenünk és követnünk kell a tanítást, hogy aztán annak hirdetői, továbbadói lehessünk, de ne rettenjünk meg ettől a feladattól sem! Jézus egyértelmű kívánsága az, hogy ne csak követői, hanem tanúi is legyünk! Tanúskodjunk arról, hogy az örök élet igéi nála vannak és őt követve juthatunk el az örök életre.
© Horváth István Sándor

Imádság: 

Urunk, Jézus Krisztus! Te az örök élet tanításának jó magját veted el szívünkbe. Segíts, hogy jó, termékeny talajra hulljon lelkemben az isteni üzenet! Segíts, hogy a megértés szándékával hallgassam, olvassam Isten szavát! Segíts, hogy értelmemmel és akaratommal befogadjam Isten országát, mint lelki valóságot! Hiszem, hogy a te tanításod az örök életre vezet. Segíts törekvésemben, hogy megéljem, megvalósítsam mindazt, amit közölsz velem. Add, hogy küldetésemnek tekintsem az örömhír hirdetését!

Hozzászólások

hozzászólás