1110 éves a magyarság legnagyobb győzelme: a Pozsonyi csata

somorja.sk 2017-07-21
1110 éves a magyarság legnagyobb győzelme: a Pozsonyi csata

Az eheti cikkemet a magyarság legnagyobb győzelmének az 1110 évvel ezelőtti Pozsonyi csatának szeretném szentelni, mivel sajnos sem történelemkönyvekben, sem a köztudatban nem foglal el megfelelő helyet ez az óriási, hihetetlen siker.

Július 4. Sajnos erről a dátumról sok felvidéki magyarnak is csak a függetlenség napja jut eszébe. De kit érdekel Amerika és a függetlenség napja, amikor 907. július 4-én kezdődött az Pozsonyi csata, amelyben magyarok óriási fontosságú győzelmet arattak Liutpold bajor őrgróf seregei felett, aki azért tört Kárpát-medence területére, hogy visszaszerezze Pannóniát.

A X. század egyik leghatalmasabb és legjobban felszerelt serege indult tehát a magyarok kiirtására: IV. (Gyermek) Lajos keleti frank király kiadta a parancsot: „decretum… Ugros eliminandos esse”, azaz „elrendeljük… hogy a magyarok kiirtassanak”.

A Kárpát-medencébe érkező/hazatérő magyarság a morvák, frankok, bolgárok birodalmának szomszédja lett, akik nem igazán örültek őseinknek, vademberekként tartották őket számon, s féltek a számukra teljesen ismeretlen és sokáig ellenszer nélküli harcmodoruktól. Ennek fő jellemzői a kitűnő félelmetes és hatásos fegyverük az íj mellett a könnyű és gyors lovasság szervezettsége, fegyelmezettsége, harcképzettsége, és főleg áldozatkészsége volt.

Képzeljük el mit gondolhattak a frankok a magyarok bejövetelekor: pár évtizede számolták csak fel az avarok hatalmát, s íme, egy újabb, erős állam kezdett felvirágozni a keleti határaik mellett.  Persze Árpádék se nagyon ápolták a jószomszédi viszonyokat, többször „kalandoztak” a németek földjén. A lényeg, hogy gyorsan világossá vált, hogy a magyarokkal számolni kellett Európában.

Tegyük gyorsan hozzá, hogy a kalandozások során a fosztogatás ugyan igen, de a gyilkolás nem volt a magyar csapatok célja, arról pedig, hogy mennyire voltak elmaradottak őseink csak annyit, hogy kultúrájuk, művészetük, öltözködésük, étkezési szokásaik sokszor megelőzték korukat Európában.

De vissza a csatához. Az egyesült seregeket 907-ben három részre osztották. Az egyik északon Dévénynél, a másik délen, Ligetfalunál haladt a Duna mentén, a harmadik pedig a folyón hajózva. Ez bizony végzetes hiba volt a németek csapatok részéről, ugyanis a Duna magyarok előtt nem jelentett akadályt, hiszen lovaikat bármikor gyorsan átúsztathatták. S ez volt a nyerő taktika. Hagyták, hogy az ellenség közeledjen, majd július 4-én Pozsonynál hirtelen támadásba lendültek. Agyonverték a németek déli csapatait, a Dunán rekedt hajókat felgyújtották, majd éjjel villámgyorsan átkelve a folyón megsemmisítették az északi szárnyat is. A frank sereg nagy része elpusztult a fővezérekkel együtt, Lajos király életét is alig tudták megmenteni.

De mit üzen számunkra ez a sokáig agyonhallgatott dicsőséges győzelem?

A pozsonyi siker jelentősége talán egyedül csak Hunyadi nándorfehérvári diadalához mérhető. Bizony kevés olyan nagy jelentőségű és sorsfordító csatája volt a magyarságnak, melyek győzelemmel végződtek.  907-ben a Magyar Nagyfejedelemség megvédte magát, s bizonyította létjogosultságát Európában. 1456-ban pedig nemcsak saját magát, hanem egész Európád védte meg az oszmán törököktől.

Ugye több más mellett évente megemlékezünk, az aradi vértanúkról, június negyediki trianoni békediktátumról, s a kitelepítésekről is, melyek bizony óriási tragédiái a magyar történelemnek. Talán a pozsonyi csodálatos diadal is megérdemelne egy hivatalos emléknapot, egy megemlékezést, főhajtást, megemlítést.

Idén július 2-án a Magyar Megmaradásért Polgári Társulás megemlékezést szervez a PORTA HUNGARICA-nál, azaz Magyarország nyugati kapujánál, a dévényi vár alatt a pozsonyi csata emlékére. Köszönet nekik érte.

A pozsonyi csatában harcoló és a magyar államiság alapjait ezzel gyakorlatilag lerakó őseinknek pedig tisztelet. Tanítsuk meg gyermekeinkkel ezeknek a hősöknek a történetét és merítsünk győzelmükből erőt mindennapjainkba.

Méry János

Megjelent a Csallóköz hetilap 27. számában, 2017. július 5-én

Hozzászólások

hozzászólás