Kivételes államférfi

somorja.sk 2017-08-12
Kivételes államférfi

Engedje meg a kedves olvasó, hogy a csonkaországi politikai élet egy az utóbbi hetekben nagyon felkapott témájával kapcsolatban írjak pár sort. Orbán Viktor miniszterelnök Budapesten, a megújult Klebelsberg-kastély ünnepélyes átadásán elmondta:

„A XX. század második és harmadik évtizede a magyarság történetének súlyos próbaköve volt. Hogy az elvesztett világháború, a vörös terror 133 napja és a trianoni diktátum roppant súlya alatt mégsem temetett maga alá minket a történelem, nos, ezt néhány kivételes államférfiúnak köszönhetjük. Horthy Miklós kormányzónak, Bethlen István miniszterelnöknek és Klebelsberg Kuno miniszternek. Kormányzó nélkül nincs miniszterelnök, miniszterelnök nélkül nincs miniszter.”

Ezek a szavak óriási lavinát indítottak el a baloldali és liberális sajtóban, a Kárpát-medencében és Európa-szerte egyaránt. Én viszont most nem ezekről a károgókról szeretnék írni, hanem Horthy Miklósról és koráról röviden. Vitéz Nagybányai Horthy Miklós az első világháborúban sorhajókapitányként szolgált, legnagyobb győzelmét pedig 1917. május 15-én, az Otrantói-szorosban aratta, amikor a Novara hadihajó kapitányaként áttörte az antant által létesített blokádot, és elsüllyesztett 12 szövetséges hajót.  Később, miután Szegeden szervezkedés indult a Tanácsköztársaság (kommunisták által erőszakos módon létrehozott rendszer, melynek alapja: az egypártrendszer, diktatúra, kommunista terror és az államosítás) ellen, csatlakozott az ellenzéki erőkhöz majd létrehozta a Nemzeti Hadsereget, melynek élén 1919. november 16-án, fehér lovon vonult be a románok és a bolsevikok által meggyalázott Budapestre.


„Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost: ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit, és vörös rongyokba öltözött. Ez a város börtönre vetette, kiüldözte a hazából annak legjobbjait és egy év alatt elprédálta összes javainkat.”

A csonka Magyarország, melytől erdeinek, bányainak, vasútvonalainak, vízerőinek nagy részét elvették, saját lábra állt: Bethlen István először megteremtette a belpolitikai stabilitást, végigvitte gazdasági reformjait, majd modernizálta és fejlesztette a népiskolai hálózatot.

A Horthy-korszak utolsó éveiben bizony zsidóellenes törvényeket fogadtak el. Ez tagadhatatlan tény. Amikor egy korról beszélünk, érdemes azt úgy vizsgálni, hogy az akkori viszonyok közé képzeljük magunkat. A korra bizony jellemző a zsidóellenesség, nemcsak Magyarországon, hanem Európában és az USA-ban is. A terjedelmi megszorítás miatt most csak a Numerus Claususként elhíresült törvényekre térnék ki, mely a felsőoktatásban a hallgatók számát a nemzetiségi arányoknak megfelelően szabta meg, s mely a zsidóságot is „népfajként” határozta meg, mely közösség addig felülreprezentálta magát az egyetemeken, kimondhatjuk, hogy a jogszabály alapvetően antiszemita célzattal készült, de nem volt zsidótörvény. Viszont azt se felejtsük el, hogy ilyen törvényt az Egyesült Államok, Lengyelország vagy – 1917-ig bezárólag – Olaszország is hozott. Ez persze nem menti fel a csonka Magyarország kormányait, viszont az sem helyes, hogy e törvény miatt démonizáljuk a Horthy-korszakot, melyet teljes egészében kell megítélnünk.

 

Nézzük a tényeket. Horthy leállította a budapesti zsidók deportálását, megmentve ezzel kb. fél millió zsidó életét. S azt tudjuk, hogy miért állíttatta le? Azért mert menye, Horthy Istvánné, Edelsheim Gyulai Ilona, aki a háború alatt vöröskeresztes nővérként dolgozott, elmondta a kormányzónak, hogy a magyarországi zsidókat nem munkaszolgálatra, hanem kiirtásra viszik. Egyébként ezt két Auschwitzból megszökött szerencsétlen írta meg neki. Ezt Horthy először el sem akarta hinni, mert ezek a szörnyűségek nem szivároghattak ki a harmadik birodalomból. Ebből (nemcsak) számomra egyértelmű, hogy arról, ami a vidéki zsidókkal történt, nem tudott. Viszont mégis megtörtént velük. S Ő volt a kormányzó. S bármennyire is tisztelem és elismerem a Kormányzó úr tevékenységét, a dolgokról való “nem tudás” nem mentesíti Őt. Tehát a kormány, melynek Ő volt a kormányzója bűnt követett el, mert nem védte meg zsidó származású magyar állampolgárait. Viszont Horthy nagysága éppen abban áll – amellett, hogy az általa kinevezett kormányok talpra állították a csonka Magyarországot –, hogy a német megszállás alatt sem engedte ki teljesen a kezéből a hatalmat, így volt módja leállítani a budapesti zsidók deportálását. S bár a zsidóság a kiegyezéstől egészen a második világháborúig hatalmas károkat okozott nemzetünknek és a Szent korona országának, ők is, mint mindannyian emberek vagyunk és akár csak egyetlen egy ember életének erőszakos kioltása is bűn. (Most az önvédelemről nem beszélek, mert a halálos bűn az, ha tudva és akarva, előre kitervelt szándékkal követek el valamit.)

Mivel erről a témáról oldalakat lehetne írni – s lehet, még majd fogok is –, befejezésül álljon itt egy idézet Horthy Miklóstól.

„Mély a tenger és végtelen… De mélyebb szeretetem, mely szülőhazámhoz fűz, és végtelenebb vágyódásom, mely a magyar földre és s magyar nép körébe hazavonz!”

A címben feltett kérdésre pedig válaszoljon a Kedves Olvasó. Szerintem a válasz egyértelmű.

Méry János

Megjelent a Csallóköz hetilap 30. számában, 2017. július 26-án

Hozzászólások

hozzászólás