Mit ér a felvidéki magyar egység, ha nincs?

somorja.sk 2017-08-20
Mit ér a felvidéki magyar egység, ha nincs?

Bár eddig igyekeztem elkerülni a felvidéki magyar pártok témáját ezeken a hasábokon, az utóbbi időben történt pár esemény, melyeknek köszönhetően újra előjött az MKP – Most-Híd vita. Legutóbb az érsekkétyi polgármester esetétől volt hangos a felvidéki magyar média, aki feszítővassal törte be saját községe tulajdonában lévő óvoda ablakait, azelőtt pedig azt a határozatot tépte szét, melyben a képviselőtestület másodszor is kétharmados többséggel szavazta meg az óvoda épületében lévő református óvoda bérleti szerződésének meghosszabbítását. A történetről olvashatnak a világhálón. Ezt csak azért mondtam el, mivel a nem Kétyen élő kívülállók közül voltak olyanok, akik az Most-Híd és az MKDSZ által támogatott polgármester mellé álltak még ezután is. És persze jöttek az okosabbnál okosabb hozzászólások, MKP, Most-Híd, kormánypárt, árulózás, Lebo Béla, demokráció, Libertate, stb. És én ekkor elhatároztam, hogy tiszta vizet öntök pohárba.

Merthogy a Felvidéki Magyarság érdeke az, hogy legyen egy erős képviselete a szlovák törvényhozásban. Ami ugye már nincs. Viszont 1998-ban létrejött egy nehezen összehozott, sok sebből vérző egység, melynek eredményeként az MKP nyolc évig a kormány tagja volt. S az, hogy 2006-ban nem az MKP lett a SMER koalíciós partnere, az akkori elnökön és gazdasági holdudvarán múlott, mivel a kormányalakításról szóló tárgyalások alatt maguknak követeltek egyes minisztériumokat, ami azt jelenti, hogy végül ezért nem lett MKP kormánypárt, pontosabban: ezért lett befutó az SNS a HZDS-szel. Nehéz megítélni, hogy mi lett volna, ha de egy biztos: nem ez volt a helyes irány. Csáky Pál akkor szóvá is tette, hogy a pártban a gazdasági lobbi erősebb, mint a felvidéki magyarság érdekeit képviselő szándék, és indult Bugár ellen elnökjelöltnek. És nyert.

Több olyan küldöttel beszéltem az elmúlt évek során, akik úgy mentek arra a bizonyos tisztújító kongresszusra, hogy Bugárra fognak szavazni, de az akkori pártelnök sértődött és nagyképű bemutatkozása után megváltoztatták a döntésüket.

Ezek után pedig jött az a szöveg, hogy Bugár visszavonul s mindig az MKP hű katonája marad. A többi pedig már történelem: megalakult a Most-Híd és a felvidéki magyar egység felbomlott.

Sokan gondolhatják, hogy no és mi. Egy párt kettészakad, egy új megalakul, nincs új a nap alatt. Ez bizony egy nagyon káros és veszélyes vélemény. Mert a sok sebből vérző felvidéki magyarságunk csakis egy egységes képviselet segítségével harcolhatja ki azokat a jogokat, melyeket a mindenkori szlovák kormányok megvonnak tőle. Ha van egy egységes képviselet, meg lehet fogalmazni a követeléseket, és ha emögé beáll egy egységes politikai erő, akkor egy Csonkaországi erős támogatással bizony elérhetnénk céljainkat.

Mert adódik a kérdés: elbír- két, sőt most már három „magyar“ pártot az alig fél milliós felvidéki magyarság? A válasz nem. S egyáltalán a normális értelemben vett pártként kell-e az MKP-ra néznünk, mint amelyik, megalakul, megszűnik vagy átalakul?

A válasz nem. Az MKP (de a név bármi lehetne) a felvidéki magyar politizálás maga. Több mint egy párt. Miért is mondom ezt? Mert az emberek akkor sem pártoltak el tőle, mikor fennállt a veszélye, hogy nem jut be a parlamentbe. Mert a pártot nem aktuálpolitikai, gazdasági érdekek, hanem kőkemény nemzeti, közösségi érdekek és elvek határozzák meg.

ANO, SDL, VPN, SDK s még sorolhatnám. A pártok megszűntek, a szavazóik átpártoltak. Mert nem a párt volt a lényeg, hanem a beállítottság, a személyek. Az MKP ugye az Együttélésből, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomból és a Magyar Polgári Pártból alakult, ezzel létrejött Felvidéken egy egységes, nemzetiségi alapon szerveződő kisebbségi magyar párt. Ez volt a Magyar Koalíció Pártja, ezt az eszmét viszi tovább a Magyar Közösség Pártja és ezt az egységet bontotta fel árulással a Most-Híd. Igen, bármennyire is kellemetlen pár embernek, árulással, mert elárulta az egységet. Mert a legkönnyebb valahonnan elmenekülni és nem szembenézni a tetteinkkel.

Persze most úgy jöhet le a Kedves olvasónak, hogy az MKP a szent és minden más maga a pokol és a fertő. Ez nem így van. A MKP-ban dolgozók felelőssége pont azért nagyobb, mert egy közösség nemzetiségi alapon működő politizálásáért felelősek. Egy pártot pedig a benne dolgozó emberek tesznek sikeres vagy sikertelen párttá. S bizony az MKP-n belül is van korrupt politikus, van pöffeszkedő, a pozícióját tartó ex-kommunista, van erkölcstelen, beképzelt tag. A pártot úgy tehetjük jobbá, hogy olyan embereket nyerünk meg oda, akik feddhetetlenek, becsületesek és azért szeretnének részt venni a politikában, hogy a közösséget SZOLGÁLJÁK. Ez a szavat pedig ma sajnos nagyon sokan elfelejtik az MKP tagjai közül is.

Miden magyar felelős minden magyarért. S itt, a Felvidéken minden olyan ember fontos, aki magyarnak vallja magát. De végre jobban ki kell nyitnunk a szemünket, amikor egyes személyek hitegetnek minket. Valamit mondanak a választások előtt, aztán teljesen mást tesznek a választások után. Arra bíztatok minden jóérzésű, munkáját becsületesen végző embert, hogy vegyen részt a közösség életben, a közösségi munkában. Bárhogyan. Mert ha adott közösségi emberek rosszul végzik munkájukat, annak az egész közösség látja kárát. Ha viszont jól és önzetlenül végzik el azt, akkor a Felvidéki Magyarság erősebb, összetartóbb lesz és könnyebben fog tudni kiállni azért, ami jár neki.

Méry János

Megjelent a Csallóköz hetilap 31. számában, 2017. augusztus 2-án.

Hozzászólások

hozzászólás