A Korona Udvar félhomályában emlékeztek az Aradi vértanúkra

olvasó 2017-10-12
A Korona Udvar félhomályában emlékeztek az Aradi vértanúkra

Somorján is megemlékeztek az Aradi Vértanúkról, de nem a megszokott helyen, a Mária Mennybemenetele szobornál, hanem a Korona Udvarban, azaz a volt Paulánus kolostor udvarán. A megemlékezést a Csemadok helyi alapszervezete és a Via Nova ICS Somorja. A szervezők azért választották ezt a helyet, mert kevés olyan épület van Somorján, mely már állt az 1848-as/49-es szabadságharc alatt, és még kevesebb, mely azóta nem esett át teljes felújításon.

Méry János, a Via Nova somorjai elnöke felvezetőjében elmondta, azért választották a kolostor udvarát az idei megemlékezés helyéül, hogy az ide kilátogatók így e térben mindennél közelebb érezhessék a szabadságharc illatát, a felvidéki csatatereken zúgó ágyúk és puskák hangját, a kardsuhintásokat, egyszóval hogy a dicsőséges szabadságharc szelleméből egy kicsivel többet érezzenek, mint máshol.

Ráadásul a megemlékezésen résztvevők utoljára élhették át a még felújítatlan két szárny romantikus lelkületét, hiszen Somorja városa a győri bencésekkel együtt sikeresen pályázott az európai uniónál az épület felújítására.

Az est szónoka Mészáros András, a csallóközcsütörtöki Csemadok elnöke volt, aki elmondta: „Az osztrákok elrettentő példák helyett 13 fényesen ragyogó példaképet adtak az utókornak. A bátorság, a hűség és főleg a fékezhetetlen magyar szabadságvágy példaképeit. Hősi halálukkal az eszme még tovább élt és él máig.“

Beszéde végén elmondta azt is, hogy ma a mártír magatartás már nem feltétlenül kíván hősi halált, mégis hősies a maga nemében.

„Hiszen nem kellett-e már akaratunk ellenére elhagynunk lakhelyünket és életünket magunk mögött hagyva számunkra idegen földre költöznünk? Nem kellett-e a többségi nemzettel nekünk is elszenvednünk a kommunista elnyomás minden szenvedését? Nem kellett-e megküzdenünk a nyelvünkért, amikor azt el akarták venni tőlünk? Nem kell-e megküzdenünk ma is az állampolgárságunkért abban az esetben, ha kinyilatkoztatjuk természetes kötődésünket az anyaországhoz? Felismerjük-e önfeláldozó hőseinket, akik az aradi 13-hoz hasonlóan saját szenvedésükkel és áldozatukkal próbálnak nekünk utat mutatni?“ – mondta, majd feltette a kérdést:

„Méltók vagyunk-e áldozataikra?“

A megemlékezés félhomályban, majd pedig gyertyafényben zajlott, felléptek a Corvin Mátyás tanárai és diákjai, a Tündérrózsa énekegyüttes és Mezei Attila a szónoklat után pedig az evangélikus, katolikus és református egyház képviselői mondták el gondolataikat.

A megemlékezés végén pedig – mintha a szervezők így tervezték volna -, kiesett az áram, így a nemzeti imádságunkat kíséret nélkül, gyertyafényben énekeltük. Minden bizonnyal ez sem volt véletlen.

A cikk megjelent a Csallóköz hetilapban, október 11-én.

Mester J.

 

Hozzászólások

hozzászólás