Mi az, mi számít még napjainkban?

somorja.sk 2017-11-29
Mi az, mi számít még napjainkban?

Mi az, mi számít még napjainkban?

Szokta figyelni a Kedves Olvasó az utat vezetés közben? Például ha a 63-as úton vezet, vagy utazik busszal? Észreveszi az egyes falvak határain belül és túl lévő erdős részeket, sávokat?

A fátlan tájak állandó széljárásnak vannak kitéve, azért e vidékeken igen nagy jelentőségű a mezővédő fásítás. Ez a szélvédelem egyik leghatásosabb eszköze. A zárt erdősítés, az erdősávok, a fasorok és szélfogó cserjesorok, igen alkalmasak a szél mérséklésére és a károk megakadályozására, s ezek kedvezően befolyásolják a haszonnövények termését.

De ezek a fasorok, erdős területek másra is utalhatnak, ugyanis vannak részek, melyek közvetlen közelében már nem létező települések, településrészek álltak, melyek neveit még ma is sokszor használjuk.


Ha Dénesdtorcsmisérdről indulunk Somorja felé, akkor a város előtt balra találhatjuk a Becskedet. De bizonyosan kevesen ismerik Gancsházát, Hegyföldet, Kisgútort, Körtvélyest vagy esetleg a Vesszőst, mint Somorja részeit. Bacsfa felé haladva bizonyára mindenki tudja, hogy a mai falu Szentantal és Bacsfa részből áll, de kevesen tudják, hogy Szentgyörgy, vagy Szent-György –Úr is a település része volt, melynek ősi, roskadozó kis templomát 1852-ben lerombolták. A csallóköztárnokiak többsége sem biztos, hogy találkozott már a Hapotai-tábla, Hasznos, Hévíz, Fácánkerti-tábla, Félsárkány, Felső-Bárcs, Kerek-Bárcs, Léhen, Szánafű vagy a Tatárdomb földrajzi nevekkel, pedig ezek a helyek, mint Tárnok község körül találhatók. A nagyszarvaiak és mi is sokan ismerjük Kövecsespusztát, de a Kövecses-dűlőt, a Nagy-rétet vagy a Szélmalomdűlőt bizonyára kevesebben. A sárosfaiak közül sem biztos, hogy mindenki hallott már Gyíkölőről, Homok-szántóról, Ihátáról, Kömöldökről, Nagyrétről, Nagytói-dűlőről, Sárcsáról, Szarvatelekről, Szentjánosi-dűlőről vagy Újfalupusztáról.

Miért írtam le ezeket a neveket? Azért (is), mert van egy kitűnő alkalmazás, a Velemjáró, melyet akár okostelefonunkba is letölthetünk és megtalálható rajta minden információ Felvidék összes településéről. De főleg azért írtam le mindezt, mert ezek a helyek, dűlők, táblák, szántók nem is olyan régen még a helyi emberek számára fontos szereppel bírtak. S bár igaz, hogy ma kevesen ismerik e neveket, de nincs ez jól. Minden egyes név, egy külön történelmi sztorit mesél el nekünk, ha hagyjuk, és ha megtaláljuk a megfelelő embert a településünkön, aki beszél róla.

Fontos-e ez ma, a mai rohanó világunkban? Egyáltalán mi az, ami fontos számunkra a mókuskerékbe való reggeli beugrás és esti kiugráson kívül? Hajtjuk a pénzt, olyan munkahelyeken, melyek a legtöbbünk számára semmit sem jelentenek, miközben tehetségünket, eltékozoljuk, és ami érdekelne minket, ami a gyerekkori álmunk volt, lemondunk róla.

Fontosak-e még számunkra a szüleink? Akik mindenüket odaadták azért, hogy tisztességesen felneveljenek minket. S mit adunk mi vissza nekik a mai világ megfelelési kényszerében? Amikor elvárják tőlünk a csillogást, az évi két nyaralást, a sítúrákat, bulizásokat, a menő munkahelyet, új autót, medencés házat? S mit csinálunk mi? Hajtunk ezekért, hogy meglegyenek, s ha megvannak, akkor hajtunk tovább, mert még nincs nyaralónk a hegyekben, motor sincs a garázsban, s a golfklub tagjai sem vagyunk. Észre sem vesszük, de eltelik az életünk, miközben nagyszüleink egyedül élik napjaikat otthonukban vagy az öregotthonban.

Fontos-e a vallás? Fontos-e Jézus Krisztus tanítása, vagy a nevet meghallva csak valami kínosat és ómódit érzünk? Fontos-e az, amit a keresztény tanítás hirdet: szeresd felebarátodat, mint saját magadat. Tudunk-e jó tenni azokkal az ismerőseinkkel, akik szándékosan ártottak nekünk, esetleg állandó vitában állunk velük? Hajlandóak vagyunk-e segíteni rászoruló embertársainkon? Vagy találunk mindig valamilyen kifogást, hogy miért nem segítünk éppen?

S fontos-e a szabadságunk? Fontosak-e számunkra azok a jogok, melyekért dédapáink és szépapáink harcoltak? Például a fontos-e a választójog? Megerőltetjük-e annyira magunkat, hogy figyelemmel kísérjük, kik, mit tettek értünk a falvainkban, városainkban, megyéinkben, vagy az országos szinten, és észrevesszük-e a különbséget az őszinte tenni akarás és az erőltetett kampány között?

Szombaton is alkalmunk lesz kinyilvánítani véleményünket arról, hogy ez a nagyon deformált Nagyszombat megye milyen módon fog tovább működni.

Bevallom, nekem sem mindig szimpatikus, ha egyes vezetőink utak és iskolák előtt pózolnak választások előtt. Viszont egy dolgot ne felejtsük el. Pl. Nagyszombat megye hét járásból áll. Nem mindegy, hogy járásunkban hány megyei fenntartású út, iskola és szociális intézmény, múzeum újul meg. S bizony ahhoz, hogy 7 járásból pont a miénkben történjenek felújítások, olyan emberek kellenek, akik ha kell, képesek harcolni értünk Pázmány Péter városában. Ismerősök elmondása szerint a jelenlegi alelnök ilyen. S olyan csapata van, akik közül lehet, hogy egy-egy ellen lehet (gyenge) kifogása a Tisztelt Olvasónak, de a csapat, mely lefedi az egész Csallóközt a megyében Somorjától Nagymegyerig, közös erővel tovább folytathatja a munkát értünk.

Mamám, aki idén már 87 éves, mindig azt mondta, hogy sokáig nem szavazhatott, ezért amióta lehet, mindig elmegy.

Gimis barátom, aki a helyi Via Nova tagja is, a tőle sokszor tíz évvel idősebbeknél is józanabbul látja Felvidék és régiónk életét. Ő idén először készül választani.

A múlt héten a Pesti Srácokról írtam, akik közül 1956-ban sokan 16, 17 évesen azért haltak meg, hogy ne a kommunista diktatúrában kelljen felnőniük, hanem egy demokratikus államban maguk választhassák meg vezetőiket. Nekik akkor ez nem sikerült, Ők sohasem járulhattak a szavazóurnákhoz.

Ő értük is szavazunk szombaton. Figyelmeztessük erre ismerőseinket is.

Mutassuk meg, hogy nem haltak meg hiába.

 

Méry János

 

Megjelent a Csallóköz hetilap 44. számában, 2017. november 2-án

Hozzászólások

hozzászólás