Krisztusvárás

olvasó 2017-12-30
Krisztusvárás

„Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást.  Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”  János 13: 34-35.

Igen Kedves Olvasó, ez az egy parancs van, mely Ádventkor még aktuálisabb. Szeressétek egymást. A kőtáblára 3+7 parancsot véstek, de mind a két tábla parancsolatát el lehet mondani egy parancsolatban. Ebben. Mert minden emberek közti problémának és bajnak ugyanaz az oka: a szeretet hiánya. Ugyanakkor el lehet mondani, hogy minden baj és minden megpróbáltatás könnyebben viselhető el, ha tudjuk: van, aki szeret minket. De mi az, hogy szeretet? S hogyan lehet szeretni? A szeretetnek három kategóriája van.

Az első az Érosz, a szerelem, mely tiszta biokémia. Szagok illatanyagok. Ez fantasztikus, mert vakká tesz. Elindul, nem tehetünk róla és nem tudjuk befolyásolni. Papp Lajos szívsebész professzor úr egy tavalyi előadásában azt tanácsolta a fiataloknak, hogy szerelemből házasodjanak, az a biztos. Mert mire elmúlik, már született három gyerek, s akkor már nem olyan könnyű elválni. J

Ezután következik a Filia, a barátság. A két ember hasonlóan gondolkozik, hasonló az erkölcsi ítélete. A barát az, aki tartja a hátát értem. De honnan jön ez a szólás? Tudva levő, hogy őseink párban harcoltak, háttal egymásnak és egymásnak háttal feszülve harcoltak az ellenség ellen. Védték egymást. Tartották a hátukat. Ezáltal kétszer olyan erősek voltak és szinte legyőzhetetlenek. Az egyik szinte semmit sem ért a másik nélkül. A filia magasabb rendű az erosznál, a barátság szentebb, mint a szerelem.

A harmadik pedig az Agapé, az igazi krisztusi szeretet. A szentírás nem a mi kultúrkörünkben alakult ki. Megdoblak kővel, dobd vissza kenyérrel. Elveszik a felsőd, add oda az alsód is. A nagyon is aktuális Márton nap, vagy a 2017-es Szent Márton év segít nekünk, hiszen Szent Márton odaadta kettévágott köpenyét a koldusnak. Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. Szeressétek egymást, ahogy en szerettelek titeket. Mondja Jézus. Ő pedig úgy szeretett minket, hogy feláldozta magát értünk.

De az Ádventkor Jézus születésére készülünk. Nem, nem fog évente megszületni egy élő kisbaba újra és újra. Ahogy mondani szokás, a karácsony éjszakáján a szívünkbe készül a Kisjézus, s az ádventi időszak arra való, hogy készüljünk a befogadására. Hogy közhelyes, amit írok? Nem hinném. Idejét múlt? Aligha. De ha valaki így gondolja, akkor adódik a kérdés: mit jelent manapság az ilyen véleményt vallók számára az ádvent? Ádventi koszorút? Gyertyákat? S a Karácsony? Ajándékokat? Karácsonyi vacsorát? Jobb esetben éjféli misét? Merthogy nem erről szól a dolog. Ádvent és karácsony üzenete sokkal mélyebb ennél.

Meg kell találni az alkalmat arra, hogy megálljunk. A közelgő ünnepre rá kell tudni hangolódni. Ha megnyugszunk, lehet, hogy hamarabb elmegyünk a templomba, esetleg hajnali misére, vagy csak a családunkkal fogunk több időt tölteni.

Csendesedjünk el. Ezt a mindennapjainkban apró lépésekkel lehet csak megtenni, s ez nem megy egyik pillanatról a másikra. Ha valaki sokáig sötétben van, és hirtelen felnyitják a lámpát, becsukja a szemét, visszamenekül a sötétbe. Nem bántani kell az embereket, hanem megértetni velük ezt, felkelteni az igényt. Ezután talán egy kicsivel előbb kapcsoljuk ki a tévét, egy kicsivel előbb fekszünk le, egy kicsit talán javíthatunk a sorsukon.

Sajnos általános jelenség, hogy nem figyelünk oda egymásra, de bizony sokszor magunkra sem. Az Ádvent fő célja a szeretet mellett a béke. Nem, nem a világbéke, hanem a belső békénk elsősorban. Onnan kezdődik minden. A béke a csenddel kezdődik, de mi nem halljuk a csendet. Miért nem halljuk? Mert a minket körülvevő, mindennapi, de a valóságban felesleges dolgok kötik le a figyelmünket. S az ezek által gerjesztett zajban nem halljuk a lélek szavát, nem ismerjük fel, hogy a másiknak mire van szüksége. Hogy sokszor egy másik embernek az is sokat segít, ha meglátogatjuk, ha meghallgatjuk, ha átöleljük. Ha megtartjuk neki az ajtót, mikor mögöttünk jön. Vagy ha átsegítünk egy nénit a zebrán és meghallgatjuk őt, mert már senkije nincs, akivel beszélhetne.

Mert bizony az ember nem csak testből áll. Ez nem hit kérdése, ez tény.  A test, a lélek, a szellem egysége olyan, mint egy háromlábú szék. Ha valamelyik láb kitörik, a szék felborul. Korunk embere nincsen egyensúlyban, hiszen sokszor beteg a lelke. A lélek betegségeit pedig csak a hit segítségével lehet gyógyítani. Viszont a lélek gyógyulása a test gyógyulását is segíti, sőt sokszor a testi betegség oka pont a beteg lélek.

A régi világban az emberek a naphoz igazították az életüket: napkeltekor keltek, napnyugtakor feküdtek. Nyáron hosszúak a napok, sokat dolgoztak. Télen megpihentek. Ma már nincsen meg az életnek ez a ritmusa

Decembert régiesen az Álom havának nevezik. Ha ezen elgondolkoznánk, akkor nem rohannánk, hanem elmélyülnénk, mint ahogy eleink tették. Figyeljük a természetet, mely télen szintén megpihen. Tanuljunk őseinktől és tisztítsuk meg lelkünket az ádventi napokban. Legalább jó tettekkel.

Méry János

Megjelent a Csallóköz hetilap 49. számában, 2017. december 6-án

Hozzászólások

hozzászólás