Kovács Koppány: Mindenki meghal egyszer, de nem mindenki él igazán

Méry János 2018-01-03
Kovács Koppány: Mindenki meghal egyszer, de nem mindenki él igazán

Az elmúlt hetekben, a kanadai turnékörúton ünnepelte 40. születésnapját a Rómeó Vérzik frontembere, önkormányzati képviselő és a Csemadok vezetőségi tagja. Többek között ezekről is kérdezte a Felvidék.ma Kovács Koppányt.

Decemberben ünnepelted a 40. születésnapodat. Milyen negyvenesnek lenni?

Hát, érzem. Egyébként semmi sem változott, talán kicsit komolyabb lettem. De ez sem biztos. Szóval csak annyi a különbség, hogy nem hármassal, hanem négyessel kezdődik az életkorom.

Két hete jöttetek haza Kanadából, ahol Derzsi Gyurival és Vadkerti Imrével léptetek fel. Milyen volt? Merre jártatok?

Nagyon jó volt, fergeteges, őszintén mondhatom, hogy életem egyik legszebb élménye. Rengeteg minden történt velünk, sok jó dolog, és sok kedves emberrel találkoztunk. Valójában most kezdem csak feldolgozni az egészet. A keleti parton, Torontóban kezdtük a koncertezést, s egészen a nyugati partig jutottunk: Vancouver, Edmonton, majd Calgaryban végződött a turné. Aznap, december 10-én voltam 40 éves, és meglepetésemre a közönség soraiból is felköszöntöttek. De nemcsak ők, hanem a két barátom is gratulált a színpadon. Szuper volt a hangulat. Ráadásul a turné annyira jól sikerült, hogy 2018-ra meghívást kaptunk egy egyesült államokbeli turnéra.

Az egyik fergeteges koncerten (Fotó: Gombás Ákos)

Hogyan lesz a Rómeó Vérzik frontemberéből önkormányzati képviselő és a Csemadok alelnöke?

Sokkal régebben foglalkozom már a kultúrával és vagyok jelen a közéletben, mint ahogy a Rómeó Vérzik megalakult. Már gyermekkoromtól a Nagy Csaliban táncoltam, a táncot pedig még Egerben, az iskolai néptánccsoportban szerettették meg velem. A Csaliból a Csallóba kerültem, majd a kétezres évek elején Dobsa Tomival átvettük a Csalló irányítását. Ő volt a művészeti vezető, én pedig a menedzser. Ekkor már a Csemadok elnökségének tagja voltam, de nemzeti ünnepeken, például március 15-én már korábban is gitároztam és énekeltem a Csemadok rendezvényein. Egyszóval sok mindent csináltam a városban, többek között a katolikus templomban is gitároztam a diákmiséken. Tóth Imre meghívására tagja lettem a sport- és ifjúsági bizottságnak is, s ennek már, ha jól számolom, 12 éve. A bizottsági munka során megtetszett az önkormányzatiság, nyolc éve független képviselőként kerültem be a somorjai önkormányzatba. Szóval sok mindenben veszek, vettem részt, de negyven felé átértékeltem az életemet, s megpróbálom redukálni az egyes dolgokat, mert csak úgy lehet valamit csinálni, ha van rá elég időd, másként nem is érdemes.

Mi a helyzet a Csemadok berkeiben végzett munkáddal?

Én még akkor kerültem a somorjai Csemadokba, mikor Limpár Péter volt az elnök, aki adott a véleményemre. Ő sajnos hirtelen meghalt, s az új elnök, Nagy Péter szintén számolt velem, annyira, hogy alelnökként próbálom segíteni a munkáját már lassan tíz éve. Szerintem részrehajlás nélkül mondhatom, hogy a mi szervezetünk az ország egyik legjobb alapszervezete. Ez főleg az ütőképes, fiatalos gondolkodású vezetőségnek köszönhető, mely meg tudja szólítani a tagságot és a fiatalokat is, s a kor követelményeinek megfelelően tud kommunikálni a helyi magyarsággal. Legfontosabb feladatunk a magyar kultúra ápolása.

Nagyon fontos szerepet töltenek be városunk életében a csoportjaink, a Csali és a Csalló Néptáncegyüttes, valamint a Híd Vegyes Kar. Rendszeresen megünnepeljük nemzeti ünnepeinket és megemlékezünk nemzeti gyásznapjainkról. A legfontosabb, hogy a tevékenységünket továbbra is magas színvonalon tudjuk végezni, s hogy az elkövetkező években is biztosítani tudjuk a Csemadok anyagi biztonságát. Szerencsére ebben nagy segítségünkre van a helyi önkormányzat.

Két dolgot még kiemelnék, mely a nevünkhöz fűződik. Az egyik a Csemadok Hűségkártya, melynek köszönhetően a tagok kedvezményesen vásárolhatnak a helyi vállalkozóknál, nem mellékesen pedig a hűségkártya tulajdonosait e-mailben és sms-ben értesítjük az általunk szervezett eseményekről. A másik dolog pedig a Csemadok Kalandtábor, amit szinte meg sem kell hirdetnünk, annyi a jelentkező. Ennek lényege, hogy a gyerekek megismerjék Somorját és környékét, történelmi helyeinket, hagyományainkat, szokásainkat.

A családdal (Fotó: Kovács Koppány, archív)

Mondj pár szót az önkormányzati képviselőként megélt eddigi időszakról! Hogy kezdődött, mit sikerült elérni?

Amikor képviselő lettem, tele voltam tervekkel, álmokkal, de rá kellett jönnöm, hogy nem megy minden egy csettintésre. Arra is rájöttem idővel, hogy teljesen más utakon lehet megközelíteni az egyes célokat, mint ahogy én azt akkor elképzeltem, ezt hívják politikának. Van, amikor csendben kell maradni akkor is, amikor majd szétrobbanok, majd a kellő időben megszólalni és cselekedni. A jelenlegi alpolgármester, Orosz Csaba ötlete alapján létrehoztuk a Sportágválasztót, ahol a város fiataljai megismerkedhetnek a városban működő sportokkal. Vagy megemlíthetem még a sportbált és a sportgálát, melyet együtt szervezünk a sportbizottság tagjaival, nem kis sikerrel.

De az én helyem a kultúrában van leginkább, a kulturális bizottságnak három éve vagyok az elnöke, s itt egy fiatal, tettre kész csapatot sikerült összehozni. Az első négy év legnagyobb eredménye, hogy sikerült létrehozni a Szent István teret, tavaly pedig meghirdettük a Mátyás király évet.  Ennek apropóján az iskolások számára tematikus kifestőt szerkesztettünk, megrendeztük a reneszánsz napot, tavaly november 9-én pedig mellszobrot avattunk az igazságos királyunknak, aki 650 éve ezen a napon látogatott városunkba.

De meg kell említenem az új pályázati rendszerünket is, melyben sikerült megháromszorozni a kulturális szervezetekre juttatott pénzeket. Ja, és el ne felejtsek még valamit… Annak idején a szüreti ünnepségeket a Csemadok szervezte. Ezt helyettesíti ma a Pomlé Fesztivál, melyet Nagy Myrtillel álmodtunk meg. Nyugodtan mondhatom, hogy ez mára a Felső-Csallóköz egyik legnagyobb kulturális fesztiváljává nőtte ki magát.  Tavaly a marketingjéért voltam felelős.

Idén szeretném még elérni, hogy az egyes civilszervezetek, csoportok, zenekarok minél több támogatást kapjanak. Több zenekar is sikeresen pályázott ebben az időszakban, főleg fiatal zenekarok, melyeknek sikerült több száz eurót juttatni, így segítettük pályafutásukat. S talán zenészként ennek örülök a legjobban.

Ahogy arról már szó esett, legutóbb Kanadában jártatok. Hogy kezdődött ez a sztori?

Nagyon jó barátok vagyunk mi hárman, Gyurit például már gyerekkorom óta ismerem, a Sugar Ray nagyszarvai zenekar frontembere volt a kilencvenes évek elején, én pedig a New Hooligans együttesben játszottam, és sokszor egy helyen léptünk fel, Nagyszarván, Somorján. Aztán a színházi pályafutását is nyomon követtem. Vadkerti Imrét később ismertem meg, de szoros barátságot ápolok vele is. Két éve összehoztunk egy adventi műsort, aminek nagy sikere lett. A betlehemi királyok után adtuk a műsornak A  három királyok nevet, mely azóta ránk ragadt. Tavaly volt két telt házas fellépésünk, Gyuri pedig említette, hogy ki lehet vinni ezt a produkciót Kanadába. Így sikerült összehozni a turnét.

És a Rómeó Vérzik?

A családom után a Rómeó Vérzik zenekar jelenti az életemben a legtöbbet. A zenekar 2015-ben volt 20 éves. Sanchóval az elejétől, 1995-től együtt zenélünk. Büszke vagyok rá, hogy az egyedüli felvidéki rockzenekarként szinte mindent elértünk, amit lehet. Aranylemez, anyaországi telt házas koncertek voltak és vannak is, de továbbra is rengeteg tervünk van. 2017-ben megjelent az új albumunk, az Újratervezés. Ünnepek alatt is terveztük az idei tavaszi és őszi turnékat, szeretnénk visszatérni a keleti végekhez is, Rozsnyótól Nagykaposig néhány jó klubkoncertet csinálni. A tavalyi évet Dunaszerdahelyen zártuk, április elején visszatérünk, de megyünk Komáromba is egy változatos műsorral.

A lovak szerelmesei (Fotó: Kovács Koppány, archív)

A következő kérdés, a lovak…

Hát igen. Ez is egy nagy szerelem. Volt nyolc éve egy arab telivérem, eladtam, bár ne tettem volna. Annak idején eléggé mozgalmas volt az életem és nem volt rá időm. De ezt a hibát többé nem követem el.  Nagyszarván lakom, itt vannak a lovas barátaim, s azt tervezem, hogy itt fogom tartani az új lovamat, melyet ezen a héten hozok. A neve Tequila és a fajtáját tekintve Quarab, vagyis apja egy amerikai Quarter horse, az anyja pedig egy arab telivér. Szerencsére Bogi, a nagyobbik lányom is lovagol, imádja a lovakat. Nagy álmom, hogy egyszer majd a csallóközi prérin együtt vágtázunk.

Meg szeretném még említeni a nagyszarvai Big Horn Lovas Klubot, melyet a lovas barátaimmal együtt  alapítottunk. Minden évben megrendezzük a lovas táborunkat a nagyszarvai tónál.  Nagyszarva kulturális életében is igyekszünk részt venni, például a Mikulás hintóját mi húzzuk, de gyermeknapokon is ott vagyunk, lovagoltatunk a gyerekek nagy örömére. Emellett ez egy baráti társaság, s vasárnap délelőttönként ki szoktunk lovagolni együtt, akkor van a klubnapunk.

Ha jól tudom, két kislány boldog édesapja vagy.

Igen, nagyon szeretem őket. Bogi 12 éves, és már most nagyon sokat szerepel, szinte mindig színpadon van. Régebben csak szavalóversenyeken vett részt, de már egy ideje a somorjai Csali Gyermek-néptáncegyüttes tagja is, akikkel 2016 decemberében, megnyerték a Fölszállott a pávát. Ennek köszönhetően már lassan többet jár fellépni, mint az apja, ami azért nagy szó.

Feleségével, Edinával (Fotó: Kovács Koppány, archív)

A másik kislányom, Réka, teljesen más, mint Bogi, de ő is nagyon jó hangú kislány. Neki van a családban a legjobb, legangyalibb hangja. Itt szeretném megragadni az alkalmat és megköszönni a feleségemnek, Edinának, hogy mellettem áll mindenben, bármit csinálok, mert tényleg mindent neki köszönhetek. A sikeres emberek sokszor elfelejtik elmondani, hogy attól sikeresek, hogy van egy olyan feleségük, aki otthon biztosítja a család melegét. Nekem ez megadatott.

További terveid?

Elsősorban megérni a következő 40 évet. Van egy mondat, melyet fel is tetováltattam a kezemre: Mindenki meghal egyszer, de nem mindenki él igazán. Azt hiszem, a habitusomnak köszönhetően már így is megéltem annyit, mint más hatvan év alatt, de rengeteg dolog motoszkál még a fejemben. Szeretnék még sok jó dalt írni, többet lovagolni, több maradandó dolgot csinálni. A lányokat szeretném úgy felnevelni, hogy aktív tagjai legyenek a felvidéki magyar társadalomnak, s legalább a hatvanat jó lenne megélni. Rövid távú terveim között szerepel három koncert A három királyokkal, január 4-én Bősön, január 7-én Vezekényben, s a nagy érdeklődésre való tekintettel lesz egy ráadás is, január 14-én, Nagyszarván.

Méry János, felvidek.ma

Hozzászólások

hozzászólás