2018 tavaszán szeretnék felavatni a somorjai kitelepítési emlékművet

olvasó 2018-01-05
2018 tavaszán szeretnék felavatni a somorjai kitelepítési emlékművet

A tervek szerint legkésőbb áprilisban átadásra kerül Somorja városának legújabb emlékműve, amely azon szerencsétlen sorsú helyi és környékbeli magyaroknak állít emléket, akiket a második világháború után arra kényszerítettek az embertelen csehszlovák törvények értelmében, hogy lakhelyüket elhagyják, s feladják addigi életüket. Ennek kapcsán készítettünk interjút Méry János önkormányzati képviselővel.

Kinek az ötlete volt az emlékmű, ki kezdeményezte annak elkészítését?

2017-ben volt a hetven éves évfordulója annak, hogy a lakosságcsere értelmében megkezdődtek a kitelepítések, s ez Somorját erősen érintette. Ennek kapcsán vetődött fel a somorjai Via Novások körében, hogy erről méltó módon meg kell emlékezni. Megvitattuk a lehetőségeket, s úgy döntöttünk, gyűjtést szervezünk egy új emlékműre. A cél egyfajta társadalmi összefogás megvalósítása volt, hogy ne érhesse olyan vád ezt a kezdeményezést, hogy pár ember önkényes akciójáról van szó. Kezdetben több civil szervezet, többek között a Csemadok, a Somorja Hangja, a Magyar Polgári Kör és a Vest Music & Culture fogott össze. Ez utóbbi szervezeten keresztül lett végül a Kulturális Minisztériumba bejelentve a gyűjtés.

Amely, ha minden igaz, sikeresen zárult.

Júniusban kezdődött, s az év végéig lehetett adakozni a meghirdetett módokon. Több szervezet és számtalan magánszemély érezte fontosnak a kezdeményezésünket, ennek köszönhetően az előzetesen kalkulált összeg döntő része összegyűlt. Mivel még nem készült el az emlékmű minden eleme, nem tudok pontos összegeket mondani, de biztosan meghaladja majd a tízezer eurót az összköltség.

Úgy látom, ez az összefogás egyik szép példája lett.

Valóban. 70 évvel ezelőtt szinte nem volt olyan somorjai család, akit ne érintettek volna a kitelepítések. Valószínűleg ennek is volt köszönhető az, hogy az emberek magukénak érezték ezt a dolgot.

Képviselő vagy városunkban. Érdekelne, az önkormányzat mennyire állt a kezdeményezés mellé?

A város vezetésével természetesen konzultáltam és egyeztettem az emlékhellyel kapcsolatban. Támogatták és támogatják annak létrehozását, hiszen a testület tagjai közül szintén szinte mindenkit érintett ez a tragédia. Természetesen voltak, akik mindent jobban tudtak és az egyes részletekbe bele akartak szólni, de az elképzelésünkből nem engedtünk: nevén kell nevezni azokat a gyalázatos tetteket, amelyeket a második világháború után a felvidéki magyarság ellen követtek el. Még akkor is, ha tudjuk: nem mindenkinek fog ez majd tetszeni a városban.

Mit lehet tudni az emlékműről?

Az emlékhelyet Lipcsei György Munkácsy-díjas felvidéki szobrászművész készíti el. Egy kompozícióról beszélünk, benne különböző méretű bőröndök lesznek megformálva több száz kilogrammos kőtömbökből. Része lesz egy kandelláber (korabeli lámpaoszlop – szerk.), egy pad és előtte egy kikövezett terület. Az egész kompozíció egy vonatállomást hivatott jelképezni. Felállításra kerül egy háromnyelvű emléktábla és fel lesznek tüntetve a kitelepítésre kijelöltek nevei is. Megmaradtak a korabeli dokumentumok, ez a hivatalos névsor, még ha nem is pontosak, hisz ismerek olyan családot, amely azért nem szerepel rajta, mert már 1945-ben elhurcolták őket Ligetfaluba. Réztáblán lesznek feltüntetve azon személyek és szervezetek nevei, akik 500 euróval, vagy ennél nagyobb összeggel járultak hozzá a gyűjtéshez.

Ehhez bizonyára nem kevés hely kell. Nehéz volt erre megfelelő területet találni?

Az első lépés, még mielőtt konkrét tervek lettek volna az emlékműről, a helyszín kiválasztása volt. Lipcsey Györggyel és a polgármester úrral jártuk be annak idején a várost, megfelelő helyszínt keresve. A Kolostor utcát szemeltük ki, a római katolikus templom mellett található kis területet tökéletesnek láttuk. Megbeszéltük a dolgot a plébános úrral, ezután készültek el a tervek, s kezdődött az engedélyeztetés. Már volt egy szóbeli megállapodás köztünk és a helyi plébánia között, amikor valakik megkeresték őket, s erősen érdeklődtek az emlékműről, s arról, hogy miért pont egyházi területen kell azt felállítani. Kicsit bonyolult a történet és még hozzám se jutott el az összes információ. A lényeg, hogy nem akartunk problémát, főleg nem a helyi plébániának, így püspöki engedélyt kértünk. Ezt hosszas huzavona után azonban nem kaptunk meg.

Ezt gondolom komoly csalódásként érhetted meg.

Sajnos a püspök úrral még egy megbeszélést sem sikerült tető alá hozni, pedig sokszor kerestem őt, írásban és szóban is. Ezt nem rosszallóan mondom, elhangzottak akkoriban pro és kontra érvek annak kapcsán, hogy ott legyen az emlékmű. Nekem akkor is az volt a legfontosabb, hogy ne akadjunk el a helyszín miatt, ezért továbbléptünk, új helyet kerestünk. A lényeg, hogy a kitelepítés áldozatainak méltó emléket állítsunk. A somorjai katolikus egyházközösség is nehéz helyzetben van abból a szempontból, hogy egyre több szlovák ajkú híve van a folyamatos betelepüléseknek köszönhetően, akiknek sajnos az iskolában nem tanították a valós történelmet. A tudatlanság, a történelmi tények nem ismerése, a bizonytalanság pedig sajnos könnyen vált ki indulatokat. Az pedig tényleg igaz, miszerint az egyház dolga, hogy összekapcsoljon és ne pedig szétválasszon.

Mi lett végül az új helyszín?

Egyelőre nem publikus, de január folyamán nyilvánosságra hozzuk. Két helyszín is képben van még, az egyiknél kicsit prózaibb problémával állunk szemben, mégpedig egy gázvezetékkel és annak biztonsági sávjával.

Mikor lesz a hivatalos átadás?

Az emlékhelyet eredetileg még 2017-ben szerettük volna átadni, mivel ez volt a kitelepítések emlékéve. Amikor felmerültek a problémák a helyszínnel, már tudtuk, hogy a felavatás át fog tolódni a 2018-as évre. Most az a legvalószínűbb, hogy április 12-én, a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapján lesz a felavatás. Én személy szerint szeretném, hogy április 12-én már az átadott kompozíciónál emlékezhessünk meg. Meglátjuk, mivel hogyan érkezünk. Annyi biztos, hogy minél több szervezetet meg szeretnék hívni az átadásra, hogy egyfajta magyar összefogás valósuljon majd meg azon a napon, s hogy mindenki egységesen álljon ki a somorjáról elhurcoltak emlékhelye mellett.

Számítotok-e ellenséges fogadtatásra, például a szlovákság részéről?

Számolunk ilyennel, szinte biztosan kapunk majd negatív kritikát a helyi szlovák portálon. Azonban a cél az, hogy mindenki szembesüljön azzal, mi történt itt a háború után, még akkor is, ha nem tanították nekik az iskolában, vagy csak elferdítve adták elő nekik a történteket. Ha én szlovák lennék, engem zavarna, ha nem tudnám, mit tettek az őseim. Nem arra gondolok, hogy az összes szlovák bűnös lenne a történtek miatt, hanem arra, hogy bizonyos szlovák és cseh emberek súlyos dolgokat követtek el, amivel szembe kell nézni, hogy többet ilyen ne történhessen meg.

Búss Attila, somorja.hu

Hozzászólások

hozzászólás