Napi evangélium – 2018. január 28. – Évközi 4. vasárnap

Varju Péter 2018-01-28
Napi evangélium – 2018. január 28. – Évközi 4. vasárnap


Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!” Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.

Mk 1,21-28

Elmélkedés:

Szabadító hatalom
Az elmúlt vasárnap az első tanítványok meghívásáról olvastunk. Ezt a részt követi Jézus fellépése a kafarnaumi zsinagógában, ezt olvastuk a mai evangéliumban. A tanításából egyetlen szót sem idéz Márk evangélista, inkább figyelmét az itt történt csodának, az ördögűzésnek szenteli. Márknál ez az első csoda. János evangélista műve szerint a kánai menyegzőn történt az első csoda, amikor Jézus a vizet borrá változtatta. Ő ünnepélyesen fejezi be a csoda leírását: „Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét és tanítványai hittek benne” (Jn 2,11). Márk evangélistánál is hasonló az első csoda lezárása, de itt nem egy ünnepélyes hitvallást hallunk, hanem csak az emberek kérdését: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” E kérdés egyáltalán nem utal arra, hogy a jelenlévők, a csodát megtapasztalók hittek volna Jézus isteni hatalmában.
A jelenlévők hitvallása tehát elmarad, emiatt nem lehet jelentősége annak, hogy Márk éppen ezt a csodát írja le elsőként. Az evangélista szándéka inkább annak jelzése lehetett, hogy Jézus képes megtörni a gonosz emberek feletti hatalmát, képes megszabadítani az embereket a gonosz lélek ártó befolyásától. Az Úr fellépésétől kezdődően a gonosznak nincs többé hatalma az emberen, eljött az üdvösség korszaka, eljött az Isten országának és uralmának az ideje, amelyről Jézus nem csak beszél, hanem cselekedeteivel ki is nyilvánítja annak megvalósulását. A jelenet „tisztátalan léleknek” nevezi az embert megszálló gonoszt. A bibliai szóhasználat szerint az a „tisztátalan”, ami szemben áll Istennel és az ő tisztaságával, szentségével, elszakad vagy elszakít tőle. A gonosz szembefordulása nem Istent közvetlenül fenyegeti, hanem az embert veszélyezteti, aki vagy Isten uralmát engedi érvényesülni életében, vagy a gonosz befolyását. Harmadik lehetőség nincs. Ha az ember el akar indulni a hit útján Isten felé, akkor ennek felismerése az első lépések egyike. Ezt nem lehet későbbre halasztani, mindjárt az út elején dönteni kell arról, ki lesz életem Ura.
Jézus megszabadítja az embert a tisztátalan lélektől, a gonosztól. Jól láthatjuk az ellentétes irányú törekvéseket. A gonosz fogva akarja tartani az embert, mintegy rabszolgává teszi, nem engedi, hogy szabadon cselekedjen. Jézus viszont felszabadít, megajándékozza az embert a szabadsággal, hogy szabad és felelős döntést hozhasson. Ez a megváltás lényege. A megváltás minden rosszból kiemeli, megszabadítja az embert és lehetővé teszi számára, hogy Istennel élve megtalálja boldogságát. E csoda esetében és minden hasonló ördögűzésnél lényeges, hogy a gonosz nem tud ellenállni Jézus parancsoló szavának. Mert Jézus hatalma nagyobb, mint az övé. Jézus ereje képes legyőzni minden gonosz erőt. Ennek tudata nagy vigasztalást jelent számunkra a kísértések idején. Jézus segítségével van lehetőségünk arra, hogy visszautasítsuk a gonosz kísértéseit és szabadon Istennek szenteljük életünket.
A történet kapcsán érdemes elgondolkodnunk azon, hogy milyen hatást vált ki belőlünk Jézus isteni erejének megtapasztalása? Megelégszünk a csodálkozással, az ámulattal, mint az egykori emberek a kafarnaumi zsinagógában? Csupán kérdések merülnek fel bennünk? Milyen cselekvésre indít minket, amikor megérezzük Jézus szabadító hatalmát?
© Horváth István Sándor

Imádság: 

Urunk, Jézus Krisztus! Tanítványaid a te életmódodat akarták elsajátítani, ezért elhagyták otthonukat és családjukat, hogy állandóan veled legyenek. Ők nem váltak önálló tanítókká, hanem mindenkor téged képviseltek, a te küldetésedben részesültek, a te tanításodat adták tovább, megélve annak igazságát, hogy „nem nagyobb a tanítvány mesterénél.” Segíts minket, hogy a te követődként az evangéliumot olvasva és élve, hozzád kössük életünket! Segíts, hogy szavaidban felismerjük az örök élet igéit, amelyeket senki másnál nem találhatunk meg.

Hozzászólások

hozzászólás