Magyarul tanulni: nem könnyű, de kötelességünk

Tóth Laci 2018-02-07
Magyarul tanulni: nem könnyű, de kötelességünk

A Szótár magazin januári számában jelent meg Fenes Iván, Bős polgármesterének az iskolai beíratás problémáját boncolgató írása, amely mint írja a bevezetőben „számunkra, felvidéki magyarok számára örök téma és talán sajnos örök átok is egyben”. Ebből az írásból válogattam össze pár gondolatot.

„A szlovák nyelv elsajátítása rendkívül fontos. Ez azonban megtörténhet a magyar iskolában is. Bárhogy is nézzük, számunkra sohasem lesz anyanyel a szlovák. Minden előkészület nélkül, hat esztendősen bedobni valakit a szláv szavak tengerébe, megrázkódtatást jelent. A gyermek olyan osztályba kerül, ahol társainak egy része hozzá hasonló cipőben jár: a többségi nyelv számára még idegen, nem érti a pedagógust, barátaival egymást hátráltatják a tanulásban. Később a családi hagyomány kerül ellentétbe az iskolában tanultakkal. A szülő pedig mit tehet? Alkalmazkodik és meghátrál – hiszen végeredményben is az ő döntése volt, hogy utódjának tudatában Árpád, Szent István, Hunyadi és Kossuth megvetendő gazemberekké váljanak! Két generáción belül már csupán a hungárus hangzású név utal arra: tulajdonosa bizony kijárta a janicsár-képzőjét!”

Vérlázító szavak, de bizony nem minden alap nélkül fogalmaz ilyen keményen Fenes Iván. Az Új Szó egyik 2011 januárjában megjelent cikkében Gyurgyík László szociológus mondta a következőket: „Azok a gyeremekek, akik magyar iskolába jártak és a családi hátterük is magyar volt, 97-98 százalékban a későbbiekben is magyarnak vallották magukat. Amennyiben ugyanilyen családok gyermekei szlovák iskolába jártak, akkor már egyharmad részük (minden harmadik) élete későbbi szakaszában szlovák nemzetiségűnek vallotta magát.”

Fenes Iván pedig ezek után így folytatja: „Statisztikailag kimutatható tény, hogy a szlovák iskolában tanuló magyar diák leginkább középszintű végzettséget szerez majd. A magyar iskolákból azonban arányosan több felsőfokon képzett hallgató, diplomás szakember termelődik ki. Mindez talán azért van, mert a magyar iskolát kijárt bölcs ember hátrányát is előnyére fordítja: kétszer annyi erővel küzd a jövőjéért. Tűzben izzik, ahogy az edzett acél – többet akar, mer nagyot álmodni! Daccal és bősz elszántsággal töri be a világot. Olyan mint az élő korall: lehet, hogy kicsi, de élettel teli és szerves közösséget alkot – míg a többiek önmagukat kiüresítve, lelketlenül, halott mészvázként sodródnak a kietlen zátonyok tömegéhez.”

Mit is lehetne még Fenes Iván írásához hozzá tenni? Talán csak annyit, hogy városunkban két színvonalas magyar alapiskola is működik. Minden szülő gyermeke igényeit szem előtt tartva választhatja ki a számára megfelelőt. Az egyik kicsi és családias hangulatú, a másik jól felszerelt tornateremmel és iskolai körtevékenységek gazdag kínálatával várja a kis nebulókat. A nem somorjai lakosok is megtalálhatják a maguk számításait, ha csemetéik számára a szép nagy udvarral rendelkező Szarvai Alapiskolát vagy a szintén nagyon családias hangulatú Sárosfai Alapiskolát választják. Egy szónak is száz a vége: magyar gyereknek magyar iskolában a legjobb.

Hozzászólások

hozzászólás