Akasztás a 21. században, Európában

olvasó 2018-04-16
Akasztás a 21. században, Európában

A cím cseppet sem erős Tisztelt Olvasó, ugyanis mint bizonyára már hallottak róla, Mihai Tudose román – most már exminiszterelnök – egy tévéinterjúban beszélt partiumi, erdélyi és székelyföldi magyar pártok EGYSÉGES autonómia elképzeléséről és azt találta mondani, hogy ha a középületeken a székely zászló lobogni fog a szélben, akkor ott fognak lengeni mellette a helyi felelősök is.”

Pár héttel ezelőtt írtam arról, hogy először életemben Székelyföldön jártam, s bár sokat hallottam és olvastam ennek a területnek a történelméről és az itt élő emberekről, mégis nagy hatással volt rám az ott töltött pár nap. Lehet, hogy a múltkor is leírtam, de most is leírom: hihetetlen volt számomra az ott tapasztalt kedvesség, a segítőkészség és a meg nem alkuvás. Az embereknek ott is különbözik a véleménye sok dologban, de ha a nemzetről, hazáról, magyarságról van szó, akkor mindenki ugyanúgy gondolkodik. S ami óriási különbség az ottani magyarok és a felvidékiek között, hogy bár a legtöbben tudnak románul, mert hát a hivatali nyelv sajnos a román, ezt mindenki csak szükségszerűségnek tartja, s nem kérkedi vele, mint idehaza jó páran, nem ettől lesz valaki menő, hogy tud románul és nem nézik le azt, aki esetleg nem tud, mivel egy embert a román nyelvtudása nélkül ítélnek meg. Nálunk ez miért nincs így? Előfordult már a kedves olvasóval, hogy olyan társaságokba került, ahol a kommunikáció már inkább vegyesen folyt. S nemcsak arra gondolok, hogy egy-egy szavat használtak szlovákul, hanem félmondatokat is. S amikor valaki egy magyarul nem tudó szlováknak szlovákul próbál elmondani valamit, s ha netán hibázik, akkor jön mindig az a szöveg, hogy de hát “szlovákián” élünk, kötelező jól tudnod szlovákul. Én ilyenkor erre mindig azzal válaszoltam, hogy értetted, amit mondok, nem? Ha nem tetszik, váltsunk magyarra. Olyankor általában elhallgatnak.

De visszatérve a székely testvéreinkhez: nagy volt a döbbenet. Nemcsak Székelyföldön, de a Csonka Magyarországon, Felvidéken, Kárpátalján, s az összes magyar közösségben. S mondtuk magunknak, hogy no, ez azért mégse járja. S vártuk a nagyméltóságú európai császárok felszólalását, az Amnesty International számonkérését, a Helsinki Bizottság méltatlankodását, s folytathatnám. De valahogy most nem sikerült találni semmilyen felháborodott véleményt, sem a Süddeutsche Zeitungban sem a New York Timesben, pedig a hódmezővásárhelyi kamerarendszerről bizony cikkezett a new yorki lap (persze, hiszen február végén választások lesznek Lázár János városában), és például a hirtelen eu-kompatiblissé vált jobbik elnök és elmondhatta gondolatait a Süddeutsche Zeitungban. Igen. Csak annak a hírnek nem jutott hely Európában, hogy a 2018-ban Erdély Romániához csatolását ünneplő románok miniszterelnöke akasztással fenyegeti azokat a székelyföldi magyarokat, akik ki merik tűzni a székely zászlót… Bravó.

Képzeljük el, mi lenne, ha Robert Fico mondana ilyesmit. Ja, hogy a felvidéki zászlót még csak pár éve alkották meg nem hivatalosan, és sajnos máig alig használják? S, hogy ma elképzelhetetlen, hogy a felvidéki magyar és magukat magyarnak mondó pártok egységes nyilatkozatot adjanak ki egy egységes autonómia-koncepcióról? Meg ugye a egyetlen érvényes, megalkotott és használható autonómia koncepció is csak olyan területekkel számol, melyeken olyan települések vannak, ahol a lakosság minimum 50 százaléka magyar? (S mi lesz a 49 vagy kisebb arányban magyarok által lakott településekkel?)

No de mindezek ellenére tegyük fel, hogy ezt mondja Fico elvtárs. Mit írna az egyetlen magyar napilapunk? Mit szólnának az elvtárs narancssárga csatlósai? De tovább megyek, mit szólna az a több tízezer magyar ember, aki eleve a kormánypárt szavazója. Minek kellene történnie, hogy megértsük, 100 évvel Csehszlovákia megalakulása után is csak nyűg a magyar kisebbség az államalkotó nemzet tagjai és vezetői számára? Mert igenis, az! S miért? Mert az utóbbi száz évben erre rendeződött be a történelemtanítás és ez folytatódik ma is.

Dél-Tirol Olaszország gazdaságilag legfejlettebb része. Miért? Mert ott vannak a dél-tiroli németek, akik bizony az egész olasz gazdaság motorját képezik. S hogyan tudják kihozni ebből a területből a maximumot? Úgy, hogy a Dél-Tirolban megtermelt és létrehozott tőkét, Dél-Tirolban forgatják vissza. De azt csak az autonómiájuknak köszönhetően csinálhatták meg az ottaniak. De az ottani rendszer már ezzel nemcsak a dél-tiroli németekre, hanem az olaszokra is vonatkozik. Ugyanúgy az iskola is. A német tanul olaszul, az Olasz németül. Mert tudja, hogy egymás mellett fog élni és dolgozni.

Azóta Mihai Tudose munkáselvtárs már lemondatták, bár tegyük hozzá, hogy nem ezért. Egy biztos, nem várhatjuk, hogy bármelyik román kormányfő tapsolni fog, ha meghallja az székelyek autonómiatörekvését. S badarság lenne azt hinni, hogy a szlovák miniszterelnök megteszi majd ezt. Persze lehet, hogy jön egy olyan történelmi politikai helyzet, amikor alkalom nyílik majd erre is. De akkorra közösségeinknek tudnia kell majd, hogy mit akar. Pontosan és kidolgozottan. És emellett egységesen ki kell állni!

A székely testvérek már tudják, mit akarnak. Tesznek is érte, és győzni is fognak.

Na és mi a helyzet velünk? Mi, felvidéki magyarok 100 évvel Csehszlovákia megalakulása után, tudjuk, mit akarunk?

Még nem késő eldönteni és egységesen melléállni.

Megjelent a Csallóköz hetilapban  Krisztus születésének 2018. évében, Fergeteg havában.

Hozzászólások

hozzászólás