Dalból és zenéből építenek hidakat

olvasó 2018-04-18
Dalból és zenéből építenek hidakat

muzsa.sk, Szabados Katalin • 2018. április 12., 10:30

A somorjai Híd Vegyeskar tagjai 46 éve töretlen lelkesedéssel énekelnek, nemcsak a maguk örömére, hanem azon nem titkolt céljuk eléréséért is, hogy a mai felgyorsult világban megállítsák kicsit az embereket, és az énekükkel szépséget, harmóniát csempésszenek a lelkekbe. Az énekkar tevékenységéről Boráros Ágnes számolt be, aki 30 éve került a kórusba és az éneklésen kívül a szervezési munkákból is aktívan kiveszi a részét.

Első karnagyuk, a kórus megalapítója, Pokstaller László 1972-től 28 éven át vezette és vezényelte a lelkes csapatot, amely napjainkban csaknem 40 tagot számlál. Hecht Anna, aki addig is másodkarnagyként működött, 2000-ben került a kórus élére és egészen haláláig, 2017-ig töltötte be a karnagyi szerepet. Jelenleg Dr. Braunsteiner Gloria vezényli a Híd Vegyeskart.

„Hétről hétre minden hétfő este összegyűlünk a somorjai művelődési központban, ahol a próbákat tartjuk. Fellépéseink előtt akár több próbát is beiktatunk egy hétre, ilyenkor a Németh-Šamorinský István Művészeti Alapiskola termeiben kapunk lehetőséget a felkészülésre. A zeneiskolával más szempontból is szoros és jól működő a kapcsolatunk: Az iskola tanára, Domsitz Erika zongorán kíséri énekünket a próbákon és a fellépéseken, és gyakran van közös koncertünk a Harmonia Classica kamarazenekarral, akik szintén a somorjai zeneiskolából kerültek ki. Velük megalakulásuk óta, tehát már 10 éve együttműködünk” – mondta Boráros Ágnes.

Kik alkotják a vegyeskart?

Az igényes produkciókat hallgatva a közönség azt hiheti, zeneileg képzett, profi énekesek állnak a színpadon. Pedig nem. A karnagyon és a kísérő zongoratanáron kívül teljesen amatőr a csoportunk. Van, akinek a kottaolvasás se megy könnyen. Minket az éneklés, a zene szeretete hozott és tart össze. Persze, a hosszú évek alatt mély barátságok is kialakultak a csoporttagok között, ami még inkább ösztönöz a közös munkára. Vannak köztünk olyanok, akik valamelyik családtagjuktól kaptak kedvet – én is nagymamámat váltottam fel, mikor ő abbahagyta –, de házaspárok is énekelnek nálunk. Nem mindenki somorjai, a környékről, például Csenkéről, Illésházáról és máshonnan is járnak közénk. Büszkék vagyunk arra, hogy még mindig velünk énekel két alapítótagunk, Simon Mária és Kotiers Mária. A másik oldalon sajnálatos, hogy egyre kevesebb a fiatal, 60 év körüli az átlagéletkor a kórusban. A legfiatalabb tagunk is túl van a harmincon, a legidősebb pedig már betöltötte a nyolcvanat. Próbálunk nyitni, fellépni olyan városi vagy kisebb rendezvényeken, ahol több a fiatal, például iskolákban, adventi vásáron, évente megrendezzük a farsangi bálunkat, ahová meghívjuk a családtagjainkon kívül ismerőseinket is. Szomorú, hogy ez a műfaj, amelyet mi képviselünk, kisebb mértékben vonzó a ma emberének. Mégis bízunk benne, hogy azért megtaláljuk a követőinket a fiatalabb generációban, illetve, hogy ők megtalálnak bennünket és kedvet kapnak a kórusban való énekléshez. A próbáinkra hétfőnként bárki benyithat, minden énekelni szeretőt szívesen látunk.

 Milyen gyakran lépnek fel és hol adnak koncerteket?

Vannak hagyományos fellépéseink, amelyek hosszú idő óta minden évben megvalósulnak. Ilyen például a március 15-i koszorúzáson való fellépésünk Pozsonyban, a Petőfi szobornál. Már 30 éve adventi koncertet adunk a somorjai Nagyboldogasszony templomban és mostanában már a húsvétvasárnapi szentmisén is. Évente körülbelül 10 nagyobb fellépésünk van, nemcsak a Felvidéken és Magyarországon, hanem Erdélyben, Ausztriában és Hollandiában is részt vettünk már nemzetközi kórustalálkozókon. Ezeken a külföldi találkozókon megismert énekkarok közül többel is tartjuk a kapcsolatot és közös összpontosításokat, fellépéseket szervezünk. Ilyen a Bátaszéki Pedagógus Kórus, akikkel 1997 óta tart a barátság, és évente adunk közös koncertet. Az egyik évben náluk, a másikban nálunk. Volt több közös összpontosításunk is. Idén októberre mi hívjuk meg a bátaszéki kórust az Alacsony-Tátrába 3 napra. Hasonlóan megyünk mi a csehországi Pacovba, az ottani kórus meghívására, szintén három napra májusban. Velük is 15 éves kapcsolatot ápolunk. Az ilyen utak, koncertek, összpontosítások nem kis szervezést igényelnek.

Ezt ki csinálja a Híd Vegyeskarban?

Nagy Péter az énekkar jelenlegi elnöke, aki sokáig Csemadok elnök volt a városban. Kiváló szervező, a fellépések körüli teendők, a szállás- és buszfoglalás, a kapcsolattartás a többi kórussal az ő feladata, és vagyunk néhányan még „oszlopos tagok”, akik segítünk neki az intézkedésben. Hol látható, hallható a közeljövőben a kórus? Legközelebb április 12-én lépünk fel Somorján a Felvidékről kitelepítettek emléknapja alkalmából, a 18 órai szentmise után a Fő téren elénekeljük a Himnuszt és a Szózatot. Áprilisban 22-én lesz még egy fellépésünk a városban. Somorja Napján a városi művelődési központban énekelünk az ünnepélyes díjátadáson. Ezen a napon Somorja város önkormányzata díjakat adományoz azoknak, akik valamilyen módon hozzájárultak a város fejlesztéséhez. Tavaly volt karnagyunk, Hecht Anna posztumusz Pro Urbe díjban részesült a Híd Vegyeskar élén végzett kimagasló munkájáért.

Az énekkar eredményei közül mit emelne ki?

Egyik ilyen, hogy több éven keresztül részt vettünk a Kodály Napokon Galántán. Az énekkarok országos versenyén mindig arany vagy ezüst minősítést szereztünk. Tavaly májusban megyei kitüntetésben részesült az énekkarunk a kultúra terén végzett munkájáért. Ezek olyan eredmények, amiknek okleveleken, emlékérmeken kézzelfogható nyoma maradt. Mi mégis legbüszkébbek azokra az eredményeinkre vagyunk, amelyeknek a nyoma a szívekbe vésődött egy-egy nagy koncertünk, vagy kis falusi fellépésünk alkalmával. Amikor a zene, a dal szépsége, az összecsendülő tiszta hangok harmóniája megpendíti a hallgatóság lelkében a hasonló húrokat. Amikor kialakul a kapcsolat az előadó és a közönség között, és mindenki egy kicsit jobbá válik, egy kicsit felülemelkedik a szürke hétköznapokon. Kialakul a kapcsolat, a híd ember és ember közöttés országok, nemzetek között is. Mi a hidakat dalból, zenéből építjük. Ez a küldetésünk. A szép Babits idézet is, melyet mottónknak választottunk, erről szól: „Mindenik embernek a lelkében dal van és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.“

 https://muzsa.sk/zene/dalbol-es-zenebol-epitenek-hidakat

Hozzászólások

hozzászólás