Napi evangélium – 2018. április 29. – Húsvét 5. vasárnapja

Varju Péter 2018-04-29
Napi evangélium – 2018. április 29. – Húsvét 5. vasárnapja

 


Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek.

Jn 15,1-8

Elmélkedés:

Krisztushoz tartozunk
Magyarországon is egyre több helyen terjed az a szokás, hogy az elsőáldozók fényképeit az ünnep előtt és után kihelyezik a templomban. Ne ballagási tablóra gondoljunk, hanem sokszor még annál is látványosabb formára. Például a Krisztust jelképező Oltáriszentség rajza van középen, amelyet körbevesznek a gyerekek. Egy másik forma, hogy az Egyház nagy hajójában vannak a gyerekek. Az is szép megoldás, hogy egy teremben egy hatalmas asztal körül ülnek a gyerekek, középen Jézussal, éppen úgy, mintha az elsőáldozók lennének ott az utolsó vacsorán, amelyen az Úr először ajándékozta az Oltáriszentséget. Az egyik plébánián pedig olyat készítettek, ahol egy igazi szőlőtőre papírból tettek színes szőlőfürtöket, amelyeken az elsőáldozó gyerekek arcképe volt. A megoldások közül ez utóbbi jól szemlélteti, hogy egy gyermeknek, aki első szentáldozására készül, hogyan kell Jézushoz kapcsolódnia: úgy, ahogyan a szőlőtőhöz kapcsolódnak a szőlővesszők és a szőlőfürtök.
Ez a kép nem csak a gyermekekre, hanem a felnőttekre és minden keresztény emberre is vonatkozik. A mai vasárnap evangéliumában éppen erről tanít Jézus. Ezt mondja: „Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz.”
A szőlő olyan növény, amelynek bőséges termése több dologtól is függ. Természetesen függ az időjárástól, hiszen nem mindegy, hogy mennyi napfényt és esőt kap, s az sem, hogy ezek az égi áldások mikor érik. A termés másik feltétele az emberi munka, az odafigyelés. Ha a gazda nem törődik a szőlőjével, akkor az könnyen elburjánzik. A szőlősgazda annak tudatában dolgozik, hogy munkáját a zord időjárás, a fagy, egy jégeső vagy heves vihar könnyen tönkreteheti.
Jézus kortársai ismerték a szőlővel kapcsolatos munkákat. A példabeszédet hallva azonban nem csak a növénnyel kapcsolatos munkák jutottak eszükbe, hanem más is. Az ószövetségi iratokban többször szerepel ugyanis az a kép, hogy a választott nép Isten szőlőskertje. A nép lelkileg terméketlen marad, ha nem tartja meg Isten parancsait. Ezt a gondolatot azonban Jézus tanítása alapján továbbvihetjük. Az Egyház, a krisztusi közösség Isten új szőlőskertje. A hívők, az Egyház tagjai szoros kapcsolatban vannak a szőlőtővel, Krisztussal, illetve rajta keresztül egymással. Két lényeges elem rejlik e képben. Egyrészt Krisztusból merítjük az életet, tehát, ha leválunk róla, akkor megszűnik az éltető forrás, elszáradunk és többé soha nem fogunk termést hozni. Másrészt Krisztusnak köszönhetjük azt is, hogy közösséget alkotunk, tehát ha tőle elszakadunk, akkor kiszakadunk a közösségből is.
Honnan tudhatjuk, hogy valóban Krisztushoz tartozunk? A Krisztusban való élet azt jelenti, hogy törekszünk az életszentségre, keressük Isten akaratát és készek vagyunk engedelmeskedni neki. Az élő hitű ember jellemzője továbbá, hogy hitét megvallja mások előtt, megvallja, hogy Jézus életének az Ura. Egy következő jellemző az, hogy a közösség többi tagjával is szeretetben él, azaz feléjük a szeretet érzésével és jócselekedeteivel fordul.
© Horváth István Sándor

Imádság: 

Uram, megváltó Jézusom, te azt kérted az utolsó vacsorán tanítványaidtól, amikor megtörted a kenyeret, hogy „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Azt kéred tőlünk, hogy mindaddig, amíg el nem jössz újra a földre, ismételjük meg újra és újra a kenyértörést és együnk a megtört kenyérből. Köszönjük neked, Uram, hogy megalapítottad az Eucharisztiát, és lehetőséget adtál számunkra arra, hogy veled, az élő kenyérrel egyesülhessünk, újra és újra beköltözhess a szívünkbe!

Hozzászólások

hozzászólás